Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
A FELTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA. 237 kiterjesztenek, de a testi lényekre nézve nem, és a Suarez- pártiak cáfolására a következőket hozzák fel: a testi lényeket illetőleg nem lőhet az egyedítés okát a dolog saját entitásá- ban vagy a való létben keresni, mert az már feltételezi, hogy a magában véve az egész specifica essentia individuává lett, vagyis az állagi alak már egyedítve lett. Azt mondják, hogy a Suarezisták nézete nem oldja meg a kérdést, való- ságos »idem per idem« és »petitio principii«, mert épen az a kérdés, honnan van, hogy az ugyanazon faj beli egyedek- nek saját külön entitásuk és létük van, mert hisz ebben áll az egyediség. Az sem segít rajtuk, ha azt mondják, azért, mert Isten adott nekik külön létet, egyediséget, mert ez a külső okot jelöli meg, de nem a belső okot. Azonfelül Isten minden tette feltételezi a dolog részéről a belső lehető- séget és ez utóbbinak okát és magyarázatát keressük. Ez mind szép, felelik rá a Suarezisták, de hát ugyan- azon gáncs éri a Thomisták nézetét, ami a szellemi lények egyedítését illeti, mert ezeket illetőleg ugyanazon álláspontot védik. Sz. Tamás ismételten világosan tanítja pl. Summa Theol. III. quaest. 77. art. 2.: »Formae immateriales per se subsistentes sunt etiam per seipsos individuae«, és in IY. Sent. dist. 12. quaest. 1. art. 3. sol. 3 ad. 3: »De ratione individui duo sunt sc. quod sit ens actu et quod sit divisum ab aliis, quae sunt vel possunt esse in eadem specie, in se indivisum existens . . . Angeli, quum sint formae seu quiddi- tates subsistentes ex seipsis, habent esse in actu et distin- ctionem (ex seipsis)«. Summa 1. quaest, 3. »In his quae non sunt composita ex materia et forma, in quibus non est individuatio per materiam individualem (!), sed ipsae formae per se individuantur opportet quod ipsae formae sint sup- posita subsistentia«. Hasonlókép az orthodox Thomisták is mind elismerik, hogy »talis forma (subsistens per se) indivi- duatur per seipsam« — vagyis egyediségének oka abban keresendő, hogy tényleg létező, való lény, amely mint ilyen szükségkép egyedi, mert minden »completa substantia« bir az önálló lét és a metafizikai egység (indivisum in se, divi- sum ab omni alio) kellékeivel, minden való »suppositum«
