Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve

A FELTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA.

233

a vitát, nem érlelhetnek jó gyümölcsöket, hanem mint túl- ságosan perzselő nap veszélyeztetik a jó termést.

Az egyháztörténet lapjain olvashatni, hogy a közép- korban a nominalistákkal szemben álltak a realisták, a Thomista iskolával a Scotista iskola, később a Thomismussal a Molinismus, a híres »de auxiliis «-vitában, végül az aequi- probabilistákkal a probabilisták. Mindig voltak és lesznek viták, már ilyen az emberi tudomány. A viták, ha kellő mérséklettel, tudományos komolysággal, tárgyilagosan és alapossággal folynak, jelentékeny gyümölcsökkel gazdagít- hatják a tudományok haladását. Azt is látjuk a felhozott példákból, hogy az egyház authentikus tanítóhivatala nem korlátozza a vita szükséges szabadságát, nyugodtan várja, hadd érlelje meg gyümölcseit és csak akkor és ott lép közbe, ahol és amikor elkerülhetetlenül szükséges, pl. ha a vita elmérgesedik, a kellő mederből kilép, határozottan vészes utakra téved s hasonló indokolt esetekben és körűimé- nyék közt.

Már most, hogy visszatérjek tulajdonképeni kérdé- sünkre, az egyedítés elvének kérdésére, igaz, hogy a neo- scholastikusok túlnyomó része az ú. n. Thomista nézetet védi, mely szerint az egyedítés elve: »materia signata quantitate«. Ezt védelmezik nemcsak domokosrendiek, mint Zigliara bíboros, hanem mások is, világi papok is, pl. Sanseverino, valamint más szerzetesek is, pl. de Maria S. J., nemcsak római tanárok és olaszok, hanem külföldiek is, pl. de Brin, Dupeyrat, Keinstadler, stb.

Azonban az első nézetnek is számos és kiváló védel- mezői voltak és vannak, így az újkor elején oly kiváló hit- tudósok, mint Suarez és Yasquez, később Leibniz és Fénelon »omne individuum tota sua entitate individuatur« — mondja Leibniz; hasonlókép gondolkozik Jourdain, Kosmini és G-ioberti s mások. Szerintük az egyedítés elve: »Principium intrinsecum individuationis est ipsa realitás seu reale esse rei, seu, quia realem distinctionem inter essentiam et existentiam non ponunt, ipsa existentia et principium extrinsecum individuationis est Deus, qui rebus tó Esse