Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
A FELTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA. 219 egészében, maradandóan kifejezést találna,1 fölismerhető volna, ellenben ez képzelhetetlen, ha ezen anyagi elemek- nek csak tetszés szerinti része vétetnék föl a jövendő testbe. Még az isteni igazságszolgáltatás is jobban érvénye- sülne úgy, mint így, mert, úgymond, az élvezetekbe merült ember a mondott esetben több fát hozna magával saját kínjának máglyájára. Ha ellenben azt mondják, hogy bár- mely tetszés szerinti része az anyagi elemeknek elegendő a jövendő test azonosságához, evvel beismerték, hogy vala- mennyi része a volt test alkatelemeinek egyformán jelentő- ség nélküli, egyformán nélkülözhető, vagyis alakíthat az állagi alak bármely tetszés szerinti új anyagi elemekből új testet. így okoskodik Schell, de elhallgatja, hogy erre meg- felelt már sz. Tamás.2 B) Ezután megtámadja amit a scholastikusok »de principio individuationis«, az egyedítés elvéről tartanak. Az anyag, úgymond, a legkevésbbé tekinthető az egyedítés élvének, okának, mivel épen az ellenkezője annak, amit keres a kérdés, t. i. meg nem határozott, épen meghatározásra szoruló alkatrész (materia prima). Ezt az eszmét, hogy t. i. az egyedítés elvének az anyagot tették meg, Plútótól örökölték a scholastikusok. Alapja a Plátó-féle bölcseleti dualismus: ideál és reál világ, az általános lényegfogalom és az egyedek- ben nyilatkozó valóság. Plátó azonosította az egyetemes fogalmat a tartalmi lényeggel, és csak az egyetemes, vagyis fajfogalmaknak tulajdonít igazi értékkel bíró, s a meg- ismerés tárgyát képező létet. Ennek következtében az egyedi létet a dolgok igazi lényege elhomályosításának tekintette, mely egyedi lét mindazonáltal nem volt kikerül- hető, mert az eszmék csak úgy nyerhetnek való léte a tapasztalati, fizikai világban, 11a az anyagban visszatükröződ- nek és ezáltal megsokszorosíttatnak, vagyis egyediednek. 1 Schell itt feledi, hogy a dogmatika szerint ezen különbségek eltűnnek a föltámadás után. Egyhangúlag tanítják a hittudósok: hogy mind nagykorú, éptestű, élte javában lesz. ־ Summa Theol. III. qu. 79. art. 1. utrum idem numero cor- pus ? art. 2. utrum idem numero homo resurgat ?
