Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
A FELTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA. 215 azelőtt más emberek testéhez tartoztak. Ez közvetetlenül is megtörténik az emberevőknél, itt egyik ember testének elemei egyenesen és közvetetlenül vándorolnak más ember testébe. Ha tehát ugyanazon elemek fölváltva több ember testében szerepelhetnek, kérdés, hogy a föltámadás után melyik egyén testéhez fognak tartozni ? De sőt az is meg- történhetik, hogy X egyén testének összes elemei utóbb más emberek testének alkatelemeivó lesznek, mely esetben teljesen érthetetlen, hogy támadhat föl X egyén ugyan- azon testtel ? Világos, ha újra átolvassuk Lacordaire szavait, hogy ez volt a fő nehézség, mely őt Durandus nézeteinek felújítására bírta. Ezen ellenvetések első pillanatra tényleg megdöbbentők és nagy zavarba hozzák a fölületesen gondolkodókat. De csodálatos, hogy Lacordairet is elkábították, holott minden theologus tudja, hogy ezen ellenvetésekkel már a legrégibb hitvédők, köztük fökép Athenagoras és az egyházatyák, főkép sz. Ágoston, valamint a nagy scholastikus hittudósok, névleg aquinói sz. Tamás és ezek nyomán ma is minden dogmatikai kézikönyv foglalkozik és teljesen kielégítő meg- oldást nyújt. így az első nehézségre az a felelet, hogy nem vitetnek föl a föltámadás utáni testbe a mostani test összes alkatelemei, hanem csak a lényegesek, vagy csak amelyek bizonyos időpontban hozzátartoztak, semmi esetre sem mind, valamennyi, ami egész élete folyamán hozzátartozott. Epoly egyszerű a másik nehézségre a felelet. így sz. Ágoston szerint, ha ugyanazon elemek több ember testében szerepeltek, a föltámadás után annak testéhez fognak tartozni, akiben előbb szerepeltek, vagy, sz. Tamás szerint, akiben lényegesebb szerepet játszottak. Mindez bővebben kifejtve található az előzőkben idézett művekben. De térjünk át értekezésünk fő tárgyára, dr. Schellre és az egyedítés elve bölcseleti kérdésének insfy dogmatikai részletkérdésünkhöz való viszonyára. Dr. Schell1 kérdésünk tárgyalását egész kifogástalanul ־ Kath. Dogmatik. III. Bd. 2. Th. Paderborn. 1893. 844. kk. old.
