Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A feltámadott test azonossága a mostanival és az egyediség elve
ÉRTEKEZÉSEK. A FÖLTÁMADOTT TEST AZONOSSÁGA A MOSTANI- YAL ÉS AZ EGYEDISÉG ELVE. okán, de különösen a régi iskola tanítványai, akik az Aeterni Patris körlevél megjelenése előtti idők- ben nem tanultak scholastikus filozófiát, azonfelül dog- matikai tankönyvük is túlnyomó részben pozitív dogma- tika volt, amelyben kevés volt a spekulativ dogmatikai elem, nem is gondolják, mily szoros összefüggésben áll a dog- matika a filozófiával és viszont. Ennek szemléltetésére kitűnő példa a test föltámadásáról szóló tannak egyik részlet- kérdése, t. i. a föltámadás utáni test azonossága a mostani- val; mert abban mindnyájan megegyeznek, hogy a föltárna- dás utáni test állagilag és lényegileg azonos lesz a mostanival, de arra nézve, bogy mi kívántatik a test állagi azonosságához, abban már sokan eltérő nézeten vannak. A kér- dés megoldásában lényeges szerepet játszik az, hogy milyen nézeten van valaki azon bölcseleti kérdést illetőié»: mi az egyediség elve, alapja, oka, magyarázata ? mert egyed'1 azonos- ságról van szó, tehát az a kérdés, mi kívántatik ahhoz, hogy a föltámadandott ember egyedileg azonosnak legyen mond- ható ? Azért jó példa a fölvetett kérdés a dogmatika és a bölcselet szoros összefüggésének kimutatására. Hittudományi Folyóirat. 1905. 14 I.
