Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

199

századig terjed. Ott Nagy szent Gergely, itt szent Bernát fejezi be a sort. S miután szerző maga is — amint kive- hető — két csoportra osztotta az idézeteket, Nagy szent Gergelyt, mint utolsót, az előbbi csoporthoz vehette volna.

Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Ochaba hibát követett el eljárásával. Korántsem. De mivel egyebütt is megtaláljuk művében az áttekinthető, világos felosztást, itt is hasonlóan cselekedhetett volna.

Végül a 3. részben az észből bizonyítja a fülgyónást, persze csak közvetve, mert hiszen a szent gyónás Krisztus Urunk szabad rendeletéből származik s persze más eszközt és módot is rendelhetett volna a bűnbocsánat elnyerésére. Szépen bizonyítja a gyónás isteni eredetét, intézményét annak bámulatos eredményeiből.

Az utolsó, vagyis 4. részben ellenvetéseket hoz fel s azokat cáfolja.

Bizonyára nem veszi rossz néven tőlünk a szerző, ha azon véleményünknek adunk kifejezést, hogy sok helyütt magyartalan, fordítás ízű.

Például a 19. oldalon ezt olvassuk: ». . . felruházta apostolait ... az evangéliumot hirdetni ...« Vagy ugyanott alább ». . . nem fogja valaki kiakarni olvasni . . .«

Itt-ott következetlen. Egyszer penitenciát, másszor meg poenitenciát olvasunk.

Végül még azt kell megjegyeznünk, hogy a »katholi&a egyház« használata a magyarban helytelen. A latin beszél- hét ecclesia catholica-ról, vagy vir catholicus-ról, mert van három nemű végzete; de a magyarban a férfi, époly katho- likus, mint a nő s aminthogy melankolilca nőről sem szók- tunk beszélni, úgy a katholika nő vagy egyház-féle kifeje- zést is száműzni kell legalább az irodalmi embereknek.

Ami a könyv külső megjelenését illeti, nagyon esi- nos, tiszta nyomású, a lehető legkevesebb sajtóhibával s bárkinek igaz lélekkel ajánlhatjuk e tartalmas művecske megszerzését.

Budapest. Valnicsek Béla.