Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

177

Nincs megjegyezve, hogy ki rendezte a XVI. század- beli könyvet újból sajtó alá a XX. század elején ? A kiadók azonban számot adnak erről a következőkben: »Azt mond- ják, hogy olyan kegyetlen üldözések korszakán már túl vagyunk: a modern szokásokkal nem férünk össze. De hát megváltozott volna az emberi természet? A rossz ösztönei- nek uralma alatt álló ember volna az a vadállat, aki azelőtt volt? Szelidebbek a mostani erkölcsök, mint azok, amelyek 1789-et előzték meg? Ugyanazon okok nem ugyanazon oko- zatokat eredményezik ?«

»Nem vagyunk többé a kegyetlen üldözések korszaká- ban?« de hát a Commune borzalmai olyan régi időkben tör- tóntek, hogy az emlékük is ׳ eltűnt ? S ne mondják, hogy ezek a kegyetlenségek egyesek munkája lett volna. Mindig a kisebbség az, amely forradalmakat támaszt. A rosszlelkű emberek csak a nagy többség közönyére és apathiájára támaszkodnak, hogy gonosz terveiket végrehajthassák; ma pedig a sajtó nagy része velük tart s helyesli eljárásukat■ A Commune korifeusait nem hozták-e vissza diadallal ugyan- azokra a helyekre, ahol véres tetteiket elkövették ? Nem jelentették-e ki ők, hogy készek még szélesebb mértékben gyakorolni az öldöklést s a petrolőrséget; s ez nagy tömeg nép helyeslése mellett történt? S míg bizonyos sajtó úgy Belgiumban, mint Franciaországban lelkesen helyesli a szer- zetesek kiüldözését, nem hallatszik hang, amely elitélné a communárdok gyalázatosságait. Miként is dobjunk követ a Commune köveire, ha dicsekesznek a gueux-k átkos nevével?«

E néhány sorból elég világos, hogy miért adták ki épen most a könyvet, mikor már végre van hajtva a francia kongregáció-törvény. Ez azonban csak a kérdésnek tenden- ciája; érdemes különben behatóan foglalkozni magával e nagyérdekű munkával is.

Annyira lenyomata a XYI. századbeli kiadásnak, hogy még a cenzor engedélye is rajta van. Ezt az engedélyt 1587-ben Pardo Szilveszter antwerpeni kanonok adta ki, a spanyol királyi tanács nevében pedig jóváhagyja Lombarts Hittudományi Folyóirat. 1905. 12