Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Hölszky Károly: Monda és sugalmazás
14 HÖLSZKY KÁROLY. A Gén. 9, 12. szerint a szivárvány csak a vízözön óta van. Legalább is ez a népies elbeszélés felfogása. Bizony a szerző és olvasói távol voltak attól a gondolattól, hogy szivárvány volt ugyan azelőtt is, de még nem volt a szövet- ség jele, mely Istent ígéretére emlékeztesse, (Gén. 9, 15. — ime nem is az embernek szól ez a jel!), épen úgy mint attól a hermenentikai fogástól, hogy a kígyó csúszómászó volt ugyan az átok előtt is, de addig ez még nem volt büntetés. (Érdekes büntetés is volna az, mely a statusquot fentartja s csak a büntetés címét adja neki. Címzetes büntetés.) Noé áldásának és átkának elbeszélésében (Gén. 9, 22—27.) feltűnő, hogy mig az áldás a tisztelettudó Sómét és Jáfetet illeti, addig az átok nem a tiszteletlen Kámot, hanem ennek fiát Kánaánt sújtja, kit az átok szavai három- szór is említenek, pedig az elbeszélésből nem is sejthetjük, hogy nagyapja kigúnyolásában valami része lett volna. Zsidó felfogás szerint ugyan, mely az atyai áldást vagy átkot a fiú ivadékaira is átszármaztatja, e körülményben talán az átok némi korlátozása volt kifejezve, hogy t. i. az Kámnak főkép Kánaántól származó ivadékaira esett, miben a zsidó kánaánitagyűlölet igen szívesen megnyugodhatott. Mi azonban nem tudunk oly könnyen megnyugodni azon, hogy a gyalázatosság elkövetője személyét és nevét illetőleg egészen szárazon kerüljön ki a tragédiából. Véleményem szerint ez a monda is két alakban volt ismeretes; az egyik szerint Kám, a másik szerint Kánaán volt a bűnös és eszerint szólt az átok is. Szövegünk szerzője e kettőt össze- vonta, — bizony nem elég szerencsésen. Mert ha a zsidó olvasó bele is nyugodott, hogy Kám Kánaán nevű fiában legyen megátkozva, mégis fennakadhatott azon az ellen- mondáson, hogy míg a 9, 22. szerint Kám csúfolta ki apját, addig a 9, 24.-ben Noé b'nö-haqqatőn = legkisebb fiát ismeri fel bűnösnek. Ki ez a legkisebb fiú ? Nem Kám, ki a három között mindig a második helyen van említve, hanem az, akire a következő versben nyomban rá is (zúdul az átok, tehát Kánaán, Ez ugyan nem volt Noé fia, hanem unokája
