Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

161

továbbá ezeket rendeli: »Utieledelképen adjatok nekem imát, zsoltárokat, áldozatot és harminc nap elteltével emléket üljetek testvérek, mert az elhunytak segélyt nyer- nek azon áldozattól, melyet az élők végeznek.«

3. §. Feltámadás és örök élet. A test feltámadásáról szóló tant határozottan kifejti sz. Ephraem; ennek oka abban rejlik, mert Bardesanes azt állította, hogy a rossztól származott testnek nincs feltámadása. Ugyanezen irányt követték a manichaeusok is. Ezek ellenében a következő bizo- nyítékokat hozza fel: 1. A test magában véve nem rossz, mivel az maga Isten alakította; továbbá, mivel Isten Fia. emberi testet von magára, beteg testeket meggyógyított, holtakat feltámasztott; amit nem tesz vala, ha a test a gonosztól volna; az Oltáriszentségben a testbe megy, a szentek csontjai által csodákat művel. 2. Hogy a test magában hordja a jövő feltámadás képességét, bebizonyítja részint Isten hatalmából, részint a természet országából vett analógiákból. Azon ellenvetésre, hogy a test részei más szervezetekbe mennek át és így a feltámadás lehetet- len, — azt válaszolja, hogy ezen más szervezetek is a földbe térnek vissza, de a feltámadásnál az emberi testnek és ezeknek porai mint a tűzben külön választatnak. A múlandó érc már porában is megkülönböztethető, és mielőtt meg- tisztulna, a mester felismeri azt: mennyivel inkább fogja a Mindentudó megkülönböztetni az ember porait. 3. De a feltámadás az ész és igazság követelménye is. A jó csele- kedetek véghezvitelében a testnek is része van; nem volna igazságos, ha csak a lélek jutalmaztatnék a test fáradal- maiért. Az utolsó ítéletre nézve különös nézete van Ephraem- nek. Krisztus kimondván az ítéletet, visszatér a mennybe, követik őt a feltámadtak; átrepülnek azon mélységen, melyben a pokoli tűz ég; keresztül mennek ezen tűzön, mely által az igazak és gonoszok megpróbáltatnak; át- mennek az igazak, s az alatt nyugodtan van, mihely azon- ban a gonoszokat látja, fellobog.

Az eget nem nagy terjedelműnek tartja Ephraem; az igazak teste ugyanis feltámadás után finom és tiszta, a Hittudományi Folyóirat. 1905. 11