Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 157 ittak belőle. Ha egybegyűltek az én nevemben a templom- ban vagy más helyeken, tegyétek az én emlékezetemre, amit én tettem, és egyétek az én testemet és igyátok az én véremet, az új- és ószövetséget.« Áldozatképen szerezte az Úr az Oltáriszentséget: »Megtörte a kenyeret kezével testé- nek tiszteletteljes áldozatává, kezével vegyítette a bort vérének titokteljes áldozatává; őmaga áldozatul adta ön- magát. Az állatok áldozata helyett, mely csak Jeruzsálem- ben ajánltatott fel, ma az egész földön az élő test mint élő áldozat mutattatik be.« A lelkiparadicsom az egyház, az élet fája benne a szent engesztelő áldozat, honnan az élet forrása ered a híveknek, kik szeretik az életet. A szent áldozásban való egyesülésről így ír: »A te tested és véred Uram, tagjaimba vegyült; a te engesztelő véred, Megváltóm, bennem van elrejtve és egybe van kötve velem a te életet adó tested.« Egy haldoklónak ezen szavakat teszi szájába: »Utieledelül vettelek téged magamhoz Isten Fia, és mivel éhes vagyok, belőled ettem, világ Megváltója. A tűz távol lesz az én testemtől.« A bűnbánat szentsége. E szentségről kevesebb tanú- bizonyságot találunk Ephraemnél. Számos beszéde szól a bünbánatról, de ezekben mindenekelőtt a bánatot és a szív törődését tartja szeme előtt, a bűnök bevallását és a szent- ségi feloldozást csak alkalmilag említi. A papszentelésről szintén csak alkalmilag tesz emlí- tést. A kézrátétel a püspök által történik. A felszentelés napja a vasárnap. Az utolsó kenetre vonatkoznak eme szavak: »Ha beteg vagy, úgy hogy prvosság nem segít rajtad, akkor hozzád jönnek a látogatók és imádkoznak feletted. Az egyik rád lehel, a másik megjelöl téged a kereszttel.« A házasságról a manichaeusok ellen ezeket mondja: »Aki a házasságot káromolja, átkozott gyümölcs, mely meg- átkozza saját gyökerét.« III. rész. A megszentelésről szóló tan. A megszentelésre két tényező szükséges: az ember szabad működése és az isteni kegyelem. Azért e harmadik részben szó lesz:
