Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Irodalmi értesítő

uralommal, 2. az ember ama tehetsége, mely szerint Isten minden adományát magába veheti, 3. az emberi szellem azon agilitása, mely mindent gondolatai körébe vonhat. Eme jelességek képesítik őt, hogy Istennek még tökéletesebb képmása legyen. Különös nézete van az asszony teremtésé- ről, melyet különben nem fejtett ki. A Grenesishez írt commentárjában az asszonynak mintegy előlétezését állítja Ádámban, vagyis azt akarta kifejezni, hogy az oldalcsont első képzésénél (midőn Ádám teste alakíttatott) a lélek belé helyeztetett, úgy hogy emez oldalcsont már akkor jövő rendeltetésére, hogy asszony legyen belőle, előkószítte- tett. Ezzel azonban nem állítja, mintha Éva lelke Ádám lelkének egy része lenne. A creatiarismust tanította. A föl- dön teremtetett az ember, hogy azután a paradicsomba helyeztessék át. A bevezetés előtt ezt az áldást mondta Isten: »Növekedjetek és szaporodjatok stb.« Isten előrelátá az ember bűnét és a paradicsomból való kiutasítását, azért irgalmasságánál fogva már most megáldá őt, míg az áldásra alkalmas volt; a földön áldotta őt meg és nem a paradicsom- ban, nehogy az áldás a paradicsommal együtt elveszszen; hanem a megáldott részére fenmaradjon a teremtmények feletti uralom a földön.

2. §. Az ember eredeti állapota. A paradicsom leírására a legszebb énekeit szentelte Ephraem. A szentírás vezetése mellett elmélyedt annak szemléletébe s oly hatalmas benyomást nyert, hogy csak könnyezve tudott rá vissza- emlékezni. Emez énekek kissé nehezen érthetők, mert tárgyuk majd a földi, majd a mennyei paradicsom. Ezt a módot azért követé, mivel a földi paradicsomot lépcsőnek tekintő a mennyeire.

A paradicsom fekvésére nézve naiv nézete van. A föl- det korongnak tekinti a holdhoz hasonlóan, körülvéve az óceántól, mint egy gyűrűtől. A paradicsom nem volt egy bizonyos földterület, hanem a földön kívül feküdt, hozzá még igen magasan, úgy hogy a vízözön hullámai csak szélét érinthették. A szent helyre (a földi paradicsomba) helyez146 IRODALMI ÉRTESÍTŐ.