Hittudományi Folyóirat 16. (1905)

Hölszky Károly: Monda és sugalmazás

MONDA ÉS SUGALMAZÁS.

11

nevet (hanem a szír Kéfá nevet), mégis Péternek nevezzük, mely név az eredetinek fordítása. Ugyanezt mondhatnák elvégre a Gén. 5. fejezetében olvasható semita nevekről. Egyébként a nevek nagyon lényegtelenek. Ha azonban a Gén. 4, 17. 18., vv-ben olvasható hainita és a Gén. 5. f.-ben elanyakönyvelt sethita családfát összevetjük, a nevek hason- latossága alapján könnyen rájövünk, hogy az a hagyomány, melyből a szentíró merített, csalc egy családfa emlékét őrizte meg, s egy családfából csinált a nevek némi megváltoz- tatásával és felcserélésével kettőt. Az őshagyomány tudott jó és rossz ősatyákról, névleg azonban csak egy genealógiát ismert, csinált tehát egyből kettőt, azért van most nem- csak jó, hanem rossz Hónokunk és Lámekünk is. Meggyőz e két családfa azonos voltáról azok egymás mellé állítása.

1.

2.

תש

שונא

םדא

ןניק

T T

ץק

3.

ו•• ן• 1

לאללהמ

ו.ןלאיוהמ

4.

דד;

** T :

דריע

־ T

5.

וז־ונח

דןונח

6.

1

חלשותמ

לאשותמ

7.

Állítsuk egymás mellé a hasonló neveket s cseréljük vissza, amit felcserélve találunk, akkor a következő meg

lepő hasonlatosságok ötlenek

1. enös (= ember),

2. qénán (= kovács),

mind a kettő a ןיק törzsből,

3. maiPlarél (= laus Dei),

4. jéred (t. דרי = descendit),

5. hhiő/

6. m'ítílselah (vir teli),

7. lémé/,

szemünkbe:

1. ädam (= ember),

2. qajin (= kovács),

5. m'hüjaél (= desiderium Dei),

4. Arád (t. דרע = prosiluit),

3. hano/,

6. m'ítüsaél (= vir Dei),

7. lémé/.

Az első oszlop számait használva:

a) teljes a megegyezés az 5. és 7. alatti nevekben: