Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról
VEGYESEK. 129 Épen így vagyunk a sziszegő betűk átírásával is, a görögből vett z és a közös s betű használatában a zsidó záin, számckli, czáclé, szín és sin átírására. Ami a hehezetes betűk átírását illeti (hogy a felsorolt példákból a kínálkozó következtetéseket levonjuk), látjuk, hogy az dint JT-ával, vagy (7-éve! írja át, vagy semmivel sem jelzi, egészen híven követve a Septuagintát. Hasonlókép a chet-et TY-ával írja, vagy mellőzi, szintén a Septuagintát követve. Egyben követ- kezetes, hogy a patach furtivumos végzeteket következetesen e'-nek írja, de ehhez is a Septuagintából veszi a mintát Nws, bár a Septuaginta egyéb esetekben híven átírja a zsidó á% végzetet. Ez a tényállás arra mutat, hogy Noé és Matusale végén a LXX hét s nem chet-et olvasott. Szintúgy az din különféle átírásából (névleg az egyes neveknél követ- kezetesen szereplő G-éb'6\) arra hajlandó az ember követ- keztetni, hogy a régi zsidó nyelvben volt az arabs ghrain-hoz hasonló betű, mássalhangzó (mely az din közeli rokona), ez annyival valószínűbb, mivel máskép az din ilyen követ- kezetlen átírásmódját egyáltalán nem lehet megérteni, meg- magyarázni, másrészt tudvalevő dolog, hogy az arabs minden tekintetben a számi nyelvek régibb stádiumát tükrözteti vissza, mint a héber nyelv mai alakja, végül a hetvenes fordítás sokkal régibb, mint a mai Maszoretikus szöveg, a különbség legalább 600 év, mert a Septuaginta Kr. e. III. századból való, a Maszorá pedig általános nézet szerint a Talmud befejezése utáni időkből való. Ez az általam itt röviden felvetett eszme megérdemelne egy külön tanulmányt és értekezést. . Sz. Jeromos határozott elvek szerint járt el a tulajdon- nevek átírásában, ha mégis néha következetlenségbe esik, ennek az az oka, hogy hosszabb megszakításokkal készítette az egyes könyvek fordítását és teljes névlajstromot az egyöntetűség előleges biztosítására előre nem készített. Általában revideálta a tulajdonnevek írásmódját és túlnyomó nagy részüket a zsidó szöveg írásmódjához alkalmazta. Ha mégis egy jó csomó név írásmódjában feltűnően a Septua- gintát követi, ennek oka ugyanaz a szabály, amelyet mi a 9 Hittudományi Folyóirat. 1905.
