Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról
124 VEGYESEK. Persze kissé következetlen, amennyiben használja a th-át, az x-et, sőt egészen latinosán is ír némely neveket, pl. Ptolo- mais, Diospolis, holott a magyarban th nincsen, a követ- kezetesség okáért az x-et A\sz-nek, az s-set sz-nek kellene írni. Kivételt képeznek természetesen a már bizonyos alak- ban megszokott, meghonosodott nevek, pl. Korintus, Efezus stb. Hasonlókép jár el Koder a latin nevekkel, pl. Kornelius, Jupiter, Pilátus, de Pon/ius, Aqíála., Félix, viszont Fesztus. de Publius és Mercurius. Következetesnek kell lennünk, vagy magyarosan írjunk mindent, vagy latinosán. De még más nehézséget is találunk, ha a részletekbe hatolunk, névleg újból legnagyobb nehézséget okoznak a végzetek: az a kérdés merül t. i. fel: latinosán vagy görögösen írjuk-e a végzetehet ? Efezosz vagy Efezus ? Korintosz vagy Korintus ? Páfosz vagy Páfusz ? Tesszaloniké vagy Tessza- lonika ? Kolosszái vagy Kolossza ? Nézetem szerint a bibliai történetből vagy a bibliai szakaszok felolvasásából ismeretes és megszokott neveknél maradjunk meg a megszokott alaknál, tehát Efezus, Korintus, Tesszalonika, Kolossza, ellenben a kevésbbé ismert neveknél tartsuk be a görögös végzetet, tehát Páfosz. — De még az a&cében is találunk nehézségeket: az epsilon = e, az éta = é, a zéta mindig z, a thétát ne írjuk th-ával, a kappa mindig k, az éles hangzók előtt is, tehát Alkimus és nem Alcimus, a xi = ksz, az omikron = o, az ómega = ó, a szigma = sz, a pszi = psz. Különös nehézséget támaszt az ipszilon, vájjon z'-vel vagy z’i-vel írjuk? és a chi, vájjon cA-ával vagy kh-ával írjuk-e? Nézetem szerint írjuk c/1-ával, mert az jobban megfelel a chi-nek, mint a kh. Az üpszilont lehetne ü-vel írni a kevésbbé ismert neveknél, mert pontosabb az átírás, ha ami a görögben külön hangzó, a magyarban is külön hangzóval írjuk, (tehát ü-vel, nem z’-vel), mégis a már meghonosodott neveknél az ismételten hangsúlyozott szabály értelmében meg kell maradnunk az z’-nél, tehát Lisztra, Liziás. VI. Még egy pontot kell megbeszélnünk. Az új-szövet- ségi könyvekben számos héber, illetve kháld név szerepel, de már görögösített alakban:
