Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról
116 VEGYESEK. Kaulen 1 részletesen kifejti, milyen viszonyban van a tulajdonnevek kiejtése, melyet a Vulgata képvisel, ahhoz, amely a Maszorá szövegében, vagyis a mai zsidó szövegben található a magánhangzók tekintetében, vagyis sz. Jeromos vocalisatiója a Maszorá vocalisatiójához. Ez azonban minket kevésbbé érdekel, mivel végre is sz. Jeromos írásmódja az ő korának kiejtésmódját képviseli és mi ezt egyszerűen elfogadjuk. Legfeljebb annyit teszünk meg, nagyobb pon- tosság okáért, hogy a hosszú hangzókat feltűnőbb esetekben pontosabban jelezzük (a Vulgata ugyanis a hangzó hosszú- ságát épen nem jelzi), pl. Jobab, י1בב (Jobáb), Achiman, *םיחא (Áehimán), Thema, אמית (Témá), Uri, ירוא {Uri) stb. Ellenben gyakori eset a Vulgatában, hogy a hehezetes betűt a hangzó megkettőztetésével jelzi, amit mi megfelelőbben hiányjellel jelezhetnénk, pl. Isaar, רהצי (lez ár), Jecmaam, םעמקי (Jokm’ám), Zalphaad, דהפלצ (Czáif’ád) stb. A patach furtivumot a Vulgata rendesen egyszerű e-vel írja, pl. Sue, עוש (Sud), Zebee, חבז (Zebe) stb. Ez esetekben is hiányjellel jelezzük a gutturálist, amely az utóbbi esetben az átírásban a galileai lágy kiejtés miatt hiányzik. Több nehézséget okoznak a zsidóból átvett névszók és főkép a nemzetnevek. A héber szavakat a Vulgata rendesen változatlanul átírja és ejtegethetetlen neveknek tekinti, pl. ephod, talita cumi, de sokszor a többes végzetet is átveszi, pl. seraphim, cherubim, a magyarban mindenesetre helyesebb: szeráfok, kerubok, mint szeráfimok, kerubimok. — A nép- nevek a Vulgatában vagy megtartják a héber végzetet, pl. Zuzim, Emim, vagy latin-görögös végzetet kapnak, pl. Hebraei, Amorrhaei, Cedmonaei, םינמרא Philistaei, de néha Philistim, vagy Izmahelitae, Izraelitáé, Bauramites stb. Tárkányi egyszerűen átvette a latinos végzetekkel a nép- neveket a Vulgatából: heveusok, heteusok, gergezeusok, amorreusok stb., a biblikus tudományos irodalomban ellen- ben inkább hittiták, jebuziták. amorrhitáknak hívják őket. A magyarosság kellékének nem igen felel meg az idegen 1 Handbuch der Vulgata. Mainz, 1870. 99. kk. old.
