Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról
VEGYESEK. Ill kiejtés), pl. Anamim םימנע^ Abednego 1־דבע ־ גנ Isaias יי8היע) Sammua עוטט^ Josua יעטרהי_ mégis néha /2-ával jelzi, pl. Hús צוע CHussz), ‘Heber דבע; Hebraeus יךבע; sőt néha p-ével adja vissza, pl. Gomorrah הימע (Oliomorá), Hegma המע־ (Reghmá), Phogor דעפ (Foglior), Gomor ימע (ghomor), Gaza רזע (Oházá), Segor עצ1ר (Czághor). —■ Mit tegyünk már most a magyar átírásban ? A meghonosodott neveket hagyjuk érintetlenül; egyebekben is legegyszerűbb, ha követjük a Yulgátát, leg- feljebb ahol p-ével írja az áin-t, a magyarban a hehezetes betű jelzésére írjunk gh-kt. A heh betűnek hasonlókóp rendesen semmi nyoma (galileai kiejtés), pl. Iliéi לל!^ Adoram םרדה, Abenboan ־ ץתב ןבא Laabim זםיבהל Azaól לאשע. Azt hiszem, a magyar átírásban ez esetekben visszaállíthatnék a hú betűt, annyival inkább, mivel a magyar nem szereti a hiatust, tehát Hittél, Hádorám, Áben-Bohán, Lahabim, ellenben Ásza él, mert itt a heh quies- kál, valamint a szó végén egyáltalán, pl. Asena ־הנםא Saphatia היטפמא azért ez esetekben a magyar írásban is mellőzzük, tehát lesz: Aszená, Sáfátjá, csak néha tűnik elő a Yulgátában a szó végén a heh, névleg, Hevila/2, Gomorra/i, a magyarban következetesség okáért ez esetekben is mellőzzük. Továbbá eltűnik a heh a Yulgatában rendesen a hangzó nélküli kezdő jód után, pl. Josaphat טפטיוה^ Juda הדוהן, Josue עישוהל ámde ezek annyira megszokott nevek, hogy már azért is bajos volna, de felesleges is volna bántani. Yégül a heh mégis előbukkan hú alakjában, pl. Homan ה1םמ Hor דה, természetesen ezt megtartjuk a magyarban is. Ami a dentalis betűket illeti, daleth, mindig d, ellen- ben a teth majd egyszerű t, pl. Tabael לאבט (Thab'él), Tel- mon מלט1ן Tabbaoth עבט1ת (Tábbá'ot), majd th, pl. Thob adonia ט1ב ־ דא1דו^ (Tób-Ádoniá), Äther ייטא Hasonlóképen a tau, majd th, pl. Thubal לב־ת^ Sethar יתש (Sétár), Aseneth תנסא, (Ászenát), vagy egyszerű t, pl. Tubalkain ן;|ל"לבות (Tubál-Káin), Ephrata ‘*ר־-בא^ Taphnes םנפודת (Táfnész). A ma-
