Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: A bibliai tulajdonnevek és idegen szavak írásmódjáról
VEGYESEK. 107 vagy h, az ajakhangok: ב = b, 1 = ־w, מ = m, פ == p, ph, a foghangok: ד = d, נ ,1 = ל = n, ט = t, ת = t, a torok- hangok: ג = g, כ = k, kh, ק = k vagy q, a sziszegő betűk • ז = z, ס = s, ש = á, צ = s, vagy 9, ש = s. A ב נ ד כ פ ת betűknél is pontosan jelölik a »Dages lene« hiányát: bh, gh, dh, kh, ph, th, ezekből azonban a keresztényeknél dívó kiejtésben csak a kh (kiejtése = eh) és ph (kiejtése = f)-nek van gyakorlati jelentősége. A »swa mobilét és compositumot« felugratott apróbb betűkkel jelezik. A hosszú és rövid hangokat a szokásos prosodiai jelekkel pl. ä, a, ö, ő stb. a »mater lectionist« vagy az összevonás útján keletkezett hosszú hangzókat »accent circonflex«-szel, pl. תומ = móth, " (näwir helyett) = nér. így tehát teljesen pontos átírási módszerük van.1 Ezen átírásmódot követik a szakfolyóiratok- ban és tudományos szakművekben. I. Azonban a mi bibliafordításunk nem szaktudósok- nak, hanem a nagyközönségnek való. így tehát első elvül felállíthatjuk, hogy a bibliai tulajdonnevek átírásában nem a szaktudósok körében használatos tudományos átírásmódot követjük, hanem a mai magyar írásmód használatos betűivel fogjuk a fonetikus írásmód általános szabályai alapján átírni a bibliai [héber, latin vagy görög] tulajdonneveket. A most felállított szabály így általánosságban fel- állítva nagyon világos, egyszerű, biztos és könnyűnek látszik, a valóságban azonban nem úgy áll a dolog — mihelyt csak egy kevéssé a részletekbe bocsájtkozunk. Vegyük csak sorra a zsidó ábeót hangcsoportok szerint. Ajakhangok ב : ףמוב = b, ו = v, mert a magyar v felel meg a német w-nek, a németek csak azért használják a kettős ־w-ét, mert az egyszerű v-ét ők f־nek ejtik ki. מ = m, פ = p, vagy ph, f, t. i. »Dagesch lene«-vel: p, anélkül: f. Torokhangok: נ: קנינ = g, כ = k vagy kh, mely ch-nak ejtendő ki, [úgy mint a o-ről mondva volt], ק = k. Nyelv- hangok: ד : תנלטד = d, ט = t, נ ,1 = ל = n, ת = t. Sziszegő betűk: שצסז . T = Z, teljesen megfelel a magyar z-nek. ס = sz, 1 Lásd : Strack, Hebr. Gramm. Leipzig, Reuther, 1885.
