Hittudományi Folyóirat 16. (1905)
Dr. Kováts Sándor: Próbafordítás Izaiásból
VEGYESEK. 97 28. In anno, in quo mortuus est rex Achaz, factum est onus istud. — A zsidóban: Acház hirály halálának évében történt ez a szózat. 29. Ne laeteris, Philistaea ommis tu, quoniam commi- nuta est virga percussoris tui, de radice enim colubri egre- dietur regulus, et semen ejus absorbens volucrem. — Tárk.: Ne örvendezz te egész Filisztea, hogy összetöretett a téged verőnek vesszeje, mert a kigyó ivadékából baziliskus szár- mazik és fajzata elnyeli a madarakat. — A zsidóban: quia e radice colubri egredietur progenies (basiliscus) et fructus ejus draco volans. 30. Et pascentur primogeniti pauperum et pauperes (egeni) fiducialiter requiescunt: et interire faciam in fame radicem tuam, et reliquias tuas interficiam. — Tárk.: Es tápláltatni fognak a szegények elsőszülöttei és a szegények biztosan nyugosznak, de a te nemzetségedet éhséggel vesz- tem el, és megölöm maradványaidat. — A zsidóban: és a szegények elsőszülötteit (legszegényebbek) etetik, és a szükölködők biztonságban nyugosznak stb. 31. Ulula porta, clama civita: prostrata est Philistaea omnis: ab aquilone enim fumus veniet, et non est, qui effugiet agmen ejus. — Tárk.: Ordíts kapu, kiálts város: letiportatott egész Filisztea, mert éjszak felől füst jő, és senki nem futhat el annak serege elől. A zsidóban: Ordíts kapu, kiálts város, egész Filistea félj (verzage): mert füst jön éjszak felől s egy ember sincs gyülekező helyein, mások: nem áll egyedül senki: azaz tömött sorokban jön- nek, tömegesen. 32. Et quid respondetur nuntiis gentis ? Quia Dominus fundavit Sion et in ipso sperabunt pauperes populi ejus. Tárk.: Es mit felelnek a nemzet követeinek ? hogy az Úr alapította Siont és hogy henne bíznak az ő népe szegényei. — Izr. I. T.: És mit feleljenek a nemzetek követeinek ? Hogy az Örökkévaló megalapította Cziont és benne menedéket talál- nak népének szegényei. — Neteler: Und was antworten die Boten des Volkes ? Das Jahveh Sion gegründet hat und das die Armen seines Volkes darauf vertrauen. Hittudományi Folyóirat. 1905. 7
