Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról
94 DR. RÉZBÁNYA.Y JÓZSEF. közönségesen zavartságot és homályt, s ennek következtében idegenkedést és ellenszenvet kelt, ami már magában akadá- lyozza a tanulékonyságot és nehezíti, ha ugyan egyáltalán lehetetlenné nem teszi, a hallgatónak vagy olvasónak lelki épülését. Hogy tehát a hitszónok a lelki oktatás célját meg- valósítsa, rendezze gondolatait és eszméit tanítási anyaga egész keretében. Hogy azonban a hitszónok feladatának megfeleljen, rendezettségre hell törekednie a) az egész tanítási anyagban (az összes egymást követő beszédek elrendezésében); b) egyes beszédben; c) a beszéd egyes részeinek elrendezésében. A hitszónokati anyag elrendezése különösen. 44. §. a) A beszédek (tételek) sorozatának elrendezése. Egyik főoka a szentbeszéd, eredménytelenségének 1 az, ha a hitszónok egyik beszédet a másik után mond,ja, anélkül, hogy ezek egymásutánjában bizonyos összefüggő sorrendet álla- pítana meg, azaz anélkül, hogy egész évi beszédsorozatát ille- töleg bizonyos tervezetet készítene. Valamint az egyes beszéd minden egyes részének szorosan össze kell függnie egymás1 »Ámbár gyakoriak a szónoklatok — mond Fleury, — mégis azt lehet mondani, hogy a keresztények nem nyernek — még a legjobbak sem — elegendő oktatást. A szószéken csak egyes tárgyakat hirdetnek, melyek többnyire semmi összefüggésben sincsenek egymással, az ünnep vagy evangélium, vagy épen a szónok szeszélye szerint. Igen ritkán tár- gyalnak ott elsőrendű elveket és tényeket, amelyek a hitcikkelynek alapját képezik. Így vannak jámbor emberek, akik 40 vagy 50 év óta látogatják az egyházat és a káténak első elemeit sem ismerik.« Tartanak némely egyházakban vasárnaponkint és évről-évre fényes beszédeket, amelyekből azonban a népnek semmi haszna. Ezen a bajon akart a párisi érsek — Msgr. Sibour — segíteni, midőn körlevélben elrendelte, hogy >minden plébánián, nemcsak a gyermekek számára, hanem a felnőttek számára is teljes, összefüggő oktatást nyújtsanak (a hitszónokok) a keresztény tanból«. Mert úgymond »a ma szokásos prédikálási módszer mellett . . . oly lélek, aki a keresztény vallás terén való tudatlanságát érzi és oktatást óhajt nyerni, még ha az azon plébánián elhangzott összes beszédeket hallgatta, sem képes vallása tanát teljesen megismernie. Lettre pastorale
