Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Irodalmi értesítő

828

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

convalidatio-ról. A convalidatio ugyanis kettőből áll: 1. remotio impedimenti 2. renovatio consensus. Az előbbi azonban a »ligamentnél halál által is, a »defectus consen- sus«-nál (erőszak, a tévedés, tettetett szándék) a consensus-ra való elhatározás által (a megfélemlített, megtévesztett, a tettető részéről) is történhetik, nemcsak dispensatio által (»in contractis«). A »sanatio in radice«-re is áll ez. Az »indispensabile imped.« megszűnése után lehet »sanatio in radice« az ily okból érvénytelen házasságokra nézve is.

A »Pars Spec. L. II. Sectio III.«-ban (»de exercitio potestatis s. regiminis) az egyházi bíráskodás (perjog, büntetőjog) foglalja el. Az egyházi, polgári és büntető per- rendtartásokat elég részletesen, de mégsem túlterjengően ismerteti. A »censura«-ról bőven ír. Az egyházi bűntények közé (202. §.) jó volna fölvenni és bőven kifejteni a »merci- monium cum stipendiis Missarum«-ot is, melynek egyes aktusai: 1. collectio illicita stipendiorum 2. retentio partis stipendiorum 3. commutatio stipendiorum.

Az utolsó fejezet az egyházi vagyonkezelési jogot adja elő, mindenütt közölve a partikuláris magyar egyházjogot. A kongruáról nem találtam itt semmit sem, pedig az eléggé aktuális kérdés. Kívánatos volna ezt az utolsó fejezetet szélesebb alapokra fektetve átdolgozni.

Ezzel kritikámnak végére értem ; ki kell tehát mondanom általános véleményemet az egész munkáról.

Tauber munkájának ez az előttem fekvő II. kiadása sikerült alkotás, amely, mivel felöleli és kellőkép feldolgozza az egyetemes és a partikuláris magyar egyházjognak egész anyagát és mindenütt kimerítően ismerteti a magyar állami törvényhozásnak (némely esetben a bíráskodásnak is) a katholikus egyházat érdeklő intézkedéseit, nemcsak theologiai főiskoláink hallgatói és a synodalisták részére alkalmas, tan- könyv gyanánt, hanem mint segédkönyv épen a legújabb egyházjogi és magyar államjogi részletek felvétele miatt igen hasznos szolgálatot tesz a magyarországi katholikus papságnak, főleg a lelkészeknek. Jó lélekkel ajánlhatom tehát az újabb jogfejlődést ismerni akaró egyházi olvasóközönségnek.