Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

82:5

azok: »akik vallomásaikból, vagy a per kimenetelétől közvetve vagy közvetetlenül kárt vagy hasznot várhatnak.« Hanem igenis van szó a papról és a gyónásról a sommás polgári eljárást törvénybe iktató 1893 :XVIII. t.-o. 85. §-ában, ezt lehet és kell manapság idézni; épen ez utóbbi törvény 219. §־a helyezte hatályon kívül az 1868 : LIV. t.-c. 192., 207. és egyéb §-ait. Amit az 1896 :XXXIII. t.-c. a polgári perekben kihallgatott pap-tanuknak kedvezmónyképen megad, ugyanazt az 1896: XXXIII. t.-c. (»a bűnvádi perrendtartás- ról«) megadja a büntető perekre nézve a 204. §-ban, mely így szól: Tanuk gyanánt a vallomás semmiségének terhe mellett ki nem hallgathatók: 1. a lelkész arra nézve, amit vele a gyónásban, vagy egyébként a titoktartás egyházi kötelessége alatt közöltek; 2. a védő stb. (Az 1893: XVIII. t.-c. 85. §-a ugyané szavakat tartalmazza.) — Ugyanebben a szakaszban szerző az esküdtbiróságokban szereplő »esküdt«-et: »assessor iudicialis«-sal fordítja, ami törvényszéki bírót jelent, holott az esküdtnek latin neve: »iuratus« (esküdt- bíróság = sedes iuratorum).1

A »Pars Spec. Lib. I. Sectio III.«-hoz (»De officiis et bene- ficiis eccl.«) nem kívánok bővebben hozzászólani. Igen sikerült résznek tartom, amelyben meg lehet találni kimerítően és mégis tömören az egész joganyagot, nemcsak a kánonjogit, hanem a magyar partikuláris egyházjogot, valamint a magyar közjognak és közigazgatási jognak ide vonatkozó (kegyuraság, főleg a kir. kegyuraság joga és gyakorlása) tételeit. A püspökök kinevezésének a magyar király által gyakorolt jogáról szóló fejezetért (65. §.) különösen elismerést érdemel szerző ; itt monográfiák alapján foglalta össze a királyi kegyurasági jog jogtörténeti adatait. Épen ilyen érdemes munkát végzett szerző a 81—84. §§-ban, ahol a magyar1 A »coelibatus«-ról szóló 55. §-ban (134. 1. 4. j.) az mondatik, hogy: »I. Ferdinánd (1617—1637)« kérte a pápától a »coelibatus« eltörlését. Szerző hihetőleg elnézte a dolgot. Tényleg I. Ferdinánd (1527—1564) a trienti zsinat utolsó szakában kérte ezt IV. Pius pápá- tói, de 1617—1637-ig II. Ferdinánd uralkodott, akiről sehol sem olvastam, hogy ezt kérte volna.