Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás
A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS. 79 Ezenfelül a férfi szerzetesek a hasonlatos többnejűsóg címén szabálytalanokká lesznek.1 Eme szabálytalanság alól a pápa mentheti fel.1 2 Épségben marad az engedelmesség fogadalma is; a változás mindössze az lesz, hogy a szerzetes főnök jogható- ságát azon püspök joghatósága váltja fel, akinek egyház- megyéjében a kizárt szerzetes tartózkodik.3 Minthogy azon- ban a kizárt szerzetes a püspöknek engedelmességet nem fogadott, sem a törvények őt »in vim voti obedientiae« alája nem vetik: a püspök neki az engedelmesség erejénél fogva nem parancsolhat, hanem csak oly módon, mint a többi világi papoknak, akik egyházmegyéjéhez tartoznak.4 * A szegénység fogadalma szintén nem veszti el erejét, minélfogva a szerzetes kizáratása után sem bir vagyonjoggal, sem vagyonát, melyről a fogadalom alkalmával lemondott, vissza nem kapja.6 Arra nézve azonban, hogy kinek szerez a kizárt szerzetes, eltérők a nézetek. 1 c. Quotquot 24. 0. 27. q. 1.; 0. A nobis 7. de bigamis non ord. (1.22). a Sz. Alfonz (i. m. L. VII. n. 453.) s utána Craisson (i. m. II. p. 222. n. 1907.), Wernz (i. m. II. p. 163. n. 121. V°), Gasparri (Tra- ctatus canonicus de sacra Ordinatione. Parisiis. 1893. T. I. p. 253. n. 403.) azt mondja, hogy a szerzetes főnököknek joguk van a hasonlatos többnejűsóg alól felmentést adni. Velük szemben Piatus (i. m. I. p. 579.) az ellenkezőt állítja, részint mivel a bigamia alól való felmen- test a közjog (0. Altercationis un. de bigamis in VI“) a pápának tartja fenn ; részint mivel a trienti zsinat Sess. XXIII. c. 17. de ref. megengedi ugyan, hogy a püspökök, ha a szükség kívánja, nős fér- fiáknak is feladhassák a négy kisebb rendet, de hozzá teszi: »dum- modo non bigami« azaz többnejűek ne legyenek, amiből következik, hogy ez alól a pápa menthet fel; végül mivel a bullák, melyekkel a szerzetes főnökök engedélyt kapnak, hogy a szabálytalanságok alól felmentést adjanak, a bigámiát rendszerint kiveszik a szabálytalan- ságok közül. IV. Sixtus pápának az a kiváltságlevele pedig, melyre sz. Alfonz támaszkodik, a vétekből eredő szabálytalanságról szól. Innen van, hogy a karthauziak, akik azt a kiváltságot nyerték, sohasem adtak arra hivatkozva tagjaiknak a többnejűség alól felmentést. 3 Decret Sacra §. 4.; Ferrari i. m. 218., 331. 1. 4 Beiffenstuel i. m. T. III. p. 530. n. 241. 6 Rota in Eomana (Pitton. Decis. ad Beg. cit. T. II. p. 458. n. 2364.).
