Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Irodalmi értesítő

■H

minden esetben pápai engedély (S. C. de prop. fid.) kérendő. Ez világlik ki a nevezett congregatio-nak legújabb (Tauber által is idézett) 1903. ápril 27-iki határozatából. De gyaJcor- latilag véve is a dolgot, igy kellett a dolognak kifejlődnie, mert a latin szertartásból a keleti szertartásra való áttérés egyházjogilag abszolúte eltiltva lévén, érthető, hogy a keleti szertartású püspökök legalább »de facto« akarták egyenlővé tenni a keleti szertartás helyzetét‘ a latin szertartással, amidőn consequenter megtagadták és (főleg Magyarországon: Erdélyben) most is megtagadják az áttéréshez való belé- egyezésüket. És ez okozta, hogy még ott is, ahol pápai állandó indultum (Italo-Graeci) kötelező nem volt, vagy pedig helyi desuetudo folytán elvesztette érvényét, »de iure« köte- lezőnek nem tekintetett a pápai engedély kikérése az átté- réshez, hanem elégségesnek tekintetett az, ha a keleti ritusnak püspöke beléegyezését adja az áttéréshez, — esetről- esetre mégis szükségessé vált Rómába folyamodni enge- délyért, mert a keleti ritusú püspök beleegyezését rend- szerint megtagadta.

A Pars Specialis a 96. lapon a 40, §-sal kezdődik : »De ingressu in ecclesiam per baptismum.« Nem látom kellőképen kidomborítva e §-ban (98. 1.) azt, hogy vala- mely gyermeknek, vagyis még nevelésre szoruló serdületlen egyénnek megkereszteléséhez minden esetben (akár katho- likusok a szülők, akár nem kath. keresztények, akár nem is keresztények) szükséges az, hogy a megkeresztelendő gyermeknek a kath. vallásban való fel neveltetésére legalább is erkölcsi bizonyosságot nyújtó biztosítékoknak kell lenniök. Ha ilyen biztosítékok akár az állami törvényből folyólag, akár a szülők külön ígérete folytán nincsenek, akkor nem

Ecclesiae auctoritate ritus et consuetudines eiusdem auctoritate comprobatae, vim habent legis, qua omnes fideles obligantur, a quibus nonnisi ab eo, qui universae Ecclesiae praesidet, exsolvi pos- sunt. Quocirca liberum non est cuique susceptum ritum deserere atque ad alium transire, nec possunt Episcopi, multo minus Missionarii orientalibus proprii ritus mutationem suadere eamque ullo modo admit- tere, inconsulta Apostolica Sede.*

IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 817