Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Kivánatos újítások a hittudományok egyetemi előadásain

802

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, YEGYESEK.

módon lehet érvényre juttatni az előadásokat kiegészítő segédeszközöket, — a szemináriumokat — melyek manapság legjobban ápolják a tudományokat. Épen az egyetemek tudományos szemináriumainak feladata önálló kutatásra ösztönözni, választott tagjaiból kerülnek ki a leendő tudósok és tanárok, ők adják kézről-kézre a tudomány fáklyáját.

Eljutottunk az óhajtott újítás utolsó mozzanatáig: a doktori fokozatok elnyeréséig. A tudorrá avatások csekély értéke legjobb bizonyítéka a tudomány hanyatlásának. A hittudományi doktornak képesnek kell lennie tanítani. Ezt a képességet — tekintettel a mai általános tudományos haladásra — csak olykép állapíthatjuk meg, ha a jelölt kimutatja, hogy a tudománynak legalább szűkebbkörű ágá- ban önálló kutatásra képes, ennek pedig legalkalmasabb bizonyítóka az írásbeli felavató értekezés, amelynek azon- ban tudományos értékűnek kell lennie. Tekintettel a hittani tudományágak egységére, be kell vallanunk, hogy az, aki csak egyetlen szakot, pl. hitágazattant vagy egyháztörté- nelmet tanult, nem uralkodik a hittudományon mint egy- séges egészen s nem is tudja kihasználni a választott szak és ennek a tudománynak többi ágai között létező össze- függést. A szigorlatoknak tehát a főszakokra ki kell terjeszkedniük s véleményünk szerint a bölcseletet, hit- védelmet, az elméleti és gyakorlati hitágazattant s végül az erkölcstannak elméleti tételeit felölelniük. Magában kellene még foglalnia valamely különleges szakmát, melyet a jelölt egyéni hajlandósága szerint választott s amelyben önálló kutatás eszközlésére képesnek érzi magát. Ilykópen a szigorlatok nem elevenítik fel az elemi dolgokat s nem válnak a már egyszer kiállott vizsgálatok felesleges ismét- lésévé, sőt inkább bizonyságai lesznek a jelölt szakszerű képzettségének s alkalmas eszközei a hittudomány ápolá- sának.«