Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Kivánatos újítások a hittudományok egyetemi előadásain

794

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

kiváló személyeket — püspököket, szentatyákat és hit- tudósokat, az egyház életében fontos szerepeket vitt szén- teket és rendalapítókat — is, hogy mint a keresztény vallásnak és annak erejének ragyogó példaképei gyanánt álljanak a hívők előtt. Vannak egyes általános vagy helyi érdekessógű részletek is, amelyek terjedelmesebb méltatást igényelnek. Ilyenek pl. az egyház alapításának s a kérész- tények üldözésének időpontja, a középkornak hatalmas vívmányai, a nyugati egyházszakadás, újjászületés és hit- újítás, felvilágosodás és forradalom, a jelenben észlelhető átalakulás története, az illető országnak s az egyházmegyék különleges helyi története. Aki a történeti tanulmányoknak korunkban való nagy fontosságát ismeri, annak egyetértenie kell abbeli állításunkkal, hogy az egyháztörténelem tani- tását az első négy félév tartama alatt kell foganatosítani. A történet-kritikai módszer a jelenkorban elválaszthatatlan a tudománytól s amely pap ebben nem járatos s nem képes azt egyházának életére alkalmazni, annak tudományossága aligha mondható helyesnek s ő aligha is lesz képes egy- házát a másfelekezeti papok támadásaival szemben meg- védeni. Ha igaz Willmann Ottó azon állítása, hogy a törté- nelem a valódi eszményiségnek útmutatója, akkor mi hit- tudósok, kiknek kötelessége a természetfeletti igazsághoz vezető utat megmutatni, bizonyára nem nélkülözhetjük a történeti kutatást.

Az egyháztörténelemnek kiegészítő részei a patrolo- gia és patristika, s mi feltétlenül ajánlatosnak tartjuk, hogy a tárgyalandó tudományágak közé ezek is felvétes- senek. Ha emlékünkbe idézzük a hitágazattannak és erkölcs- tannak múlt századbeli nagymérvű hanyatlását, be kell ismernünk, hogy Németországban csak a Möhler-féle patrisz- tikai tanulmányok eredményezték a meglevő szomorú helyzetnek jobbrafordulását, s hogy a szentatyák tanulmá- nyozása vezetett a nagy scholastikusok munkáinak tanul- mányozására. A hitágazattan minden időkben belemerült a szentatyák műveinek tanulmányozásába; ebből merített s ennek segélyével szerezte vissza időről-időre szépségét és