Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Paluscsák Pál: Az apostoli hitvallás és az apostolok

Jeruzsálembe, ott szerzek a hitvallást. A symbolum meg- szerkesztésénél az a cél volt előttük, hogy meglegyen az egyöntetűség Krisztus tanának a hirdetésében, és hogy a hivőknek is legyen biztos »regula fidei«-jük. A hitvallás az apostolok egyes mondásaiból van összetéve.

A későbbi egyházi írók, akik az apostoli hitvallással foglalkoznak, azt ismétlik többé-kevésbbé, amit Rufinus mond. így nem szükséges, hogy az illető írók tanúságait komolyabb vizsgálódás alá vegyük. Teljesen Rufinustól függnek, hogy csak néhány írót említsek, szevillai sz. Izidor,1 aquileiai Maxentius,2 Rabanus Maurus,3 Paschasius Had- bertus,4 Joslenus soissonsi püspök. Ez, lemásolván Rufinust, hozzá teszi: ». . . confecerunt symbolum, in quo quidem non omnes partes fidei specialiter complexi sunt, sed duodecim tantum sententias, sicut ipsi duodecim erant: substituto jam Mathia pro Juda, ita ut unusquisque jam suam poneret. Quisquam ? nondum in canonica scriptura legisse me memini.5 *

AZ APOSTOLI HITVALLÁS ÉS AZ APOSTOLOK. 757

* De eccles. officiis lib. II. c. XXIII. (Migne. LXXXIII. 815.)

« (Migne. CVL 368.)

3 De cleric, instit. lib. III. c. LVL (Migne. OVII. 368.)

* De fide, spe et charitate. lib. I. c. VI. (Migne. OXX. 1405.)

6 Exposit. in Symb. n. 2. (Migne CLXXXVI. 1480.)

Sz. Ágostonnál, aki igen is sokszor foglalkozik a symbolum- mal, nem találkozunk a hitvallás eredetét illetőleg a fenti fel- fogással. Nála a »symbolum« csak rövid összefoglalatja a hitnek a gyöngébbek meg a kezdők számára. »Est autem —• írja — catholica fides in Symbolo nota fidelibus, memoriaeque mandata, quanta res passa est brevitate sermonis, ut incipientibus . . . nondum Scriptu- rarum divinarum diligentissima et spirituali tractatione atque cognitione roboratis, paucis verbis credendum constitueretur, quod multis verbis exponendum esset proficientibus.« (De fide et symbolo c. I. (Migne XL. 181.) »Ista verba (a hitvallás szavai) quae audistis per divinas Scripturas sparsa sunt: sed inde collecta et ad unum redacta, ne tardorum hominum memoria laboraret . . .« (de symb. ad catech. c. I. (Migne XL. 627.) V. ö. Sermo CCXIV. n. 1. (Migne XXXVIII. 1066.), sermo CCXII. (Migne. XXXVIII. 1060.), sermo LVIII. c. I. Migne. XXXVIII. 392.), sermo LIX. c. I. (Migne. XXXVIII. 400.)