Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás
A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS. 71 eltagadta is,1 nem zárható ki a rendből, mivel sem a kor- látoltság, sem a betegség nem semmisíti meg a fogadal- makat. 2. A kizárás okát képező véteknek súlyosnál: kell lennie, mivel a büntetés csak akkor igazságos, ha a bűn nagyságához van mérve. Hogy azonban mikor súlyos vala- mely bűn és mikor nem az, azt a körülmények határozzák meg, ezért itt a bírók józan felfogásának tág tere van. Általában csak annyit lehet mondani, hogy a súlyosság nem annyira a bűn, hanem inkább a törvény által a bűnre kiszabott büntetés nagyságából, pl. halál, örökös börtön, becs- telenség stb., ítélendő meg.2 B. Kell, hogy a bűn liilsö azaz olyan legyen, melyet botrány vagy a közjó kára követ; mivel a belső bűnök külső büntetés alá nem esnek, s maga az egyház sem mond a penitenciatartás fórumát kivéve a belső bűnökről ítéletet,8 másrészt arról, aki csupán belső bűnöket követ el, nem bizonyítható be, hogy javíthatatlan, ami pedig a kizárásnak sine qua non-ja.4 4. A bűnnek nyilvánosnál kell lennie. A nyilvános- ságra nem szükséges, hogy a bűn notorietate facti legyen ismeretes, vagyis hogy róla sokan tudjanak, hanem elegendő rá a notorietas juris is, azaz ha a bűn a per folyamán akár önvallomás, akár tanúk által beigazolást nyer, mivel a bűnös már ekkor büntetéssel sújtható.5 1 S. C. C. 22. Dec. 1691. in Cameracen. (Pitton. i. m. T. III. p. 390. n. 3906.). Tehát Laymannak (sz. Alfonznál Theologia Moralis. [Ed. Le Noir] Parisiis 1884. L. VI. n. 79.) és Scavininek (Theologia Moralis universa. Ed. 11. Mediolani 1869. T. I. p. 386 n. 508.) ellen- kezd állítása tévedésen alapul. Kivételt képez, ha valamely szerzet- nek, pl. a kapucinusoknak kiváltsága van, hogy ily körülmény mellett is eltávolíthassa a beesküdött rendtagot (Pitton. u. o.; Ferraris s. v. Professio n. 60. sq.). * Piatus i. m. I. 220.; sz. Alfonz i. m. L. VI. n. 79. 3 c. 14. D. 1. de poenit. »Cogitationis poenam nemo patitur.« Cone. Trid. Sess. XXIV. c. 1. de ref. »Cui malo, cum ab ecclesia, quae de occultis non judicat, succurri non possit. . .« 4 Piatus i. h. 5 Suarez De virtute T. IV. L. III. c. 4. n. 9.
