Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás

dederint si agatur de subdiaoonatu, et quoad presbyteratum, saltem per triennium, praemisso tamen regulari aliorum studiorum curriculo.

Haec de expresso Sanctitatis Suae mandato praefata Sacra Congregatio constituit atque decernit, contrariis quibuscumque etiam speciali et individua mentione dignis, minime obstantibus.

Datum Hornae, ex Sacra Congregatione Episcoporum et Kegularium, die 4. novembris 1892.

L. f S. J. Card. Yerga Praef.

Jos. M. Arch. Caesarien., Secretarius.

1. Kiknek van joguk a kizárásra ?

Az egyházi közjog értelmében a kizárás jogát a pápa gyakorolhatja első sorban, és pedig nemcsak mint az egész egyház főpásztora, aki a legfőbb joghatóságot kezeli, hanem úgy is, mint minden szerzet főfeje, akinek jogkörébe tar- tozik megtenni mindazt, mi a szerzetek javára szolgál.

Kívüle ugyanazzal a joggal bír maga a szerzetes-rend. Ez a jog annak a szerződésnek folyománya, mely a szer- zet és a szerzetes között a fogadalom által létre jön, s melyet ha a szerzetes nem tart meg, a szerzettel szemben igényt támasztani nem jogosult. Kivétetik az az eset, ha valamely szerzetben a kizárás jogát a pápa magának tar- tóttá fenn, amikor a szerzet, mint testület, a pápa bele- egyezése nélkül senkit sem zárhat ki tagjai közűi, mivel különben zavar támadna a ,jogok gyakorlatában.1

Azonban sem a pápa, sem a szerzetes testület nem szokott ezzel a joggal élni. Az újabb törvények is a szer- zetesgenerálist2 és a provinciálist3 említik oly elöljárók gyanánt, akiknek kezébe a kizárás jogának gyakorlata le van téve. A kizárás ugyanis a büntető igazságosság ténye,4

1 Suarez, De virtute T. III. L. III. c. 4. n. 17., 18.

8 Deeret. Sacra §. 4.

3 Decret. Instantibus n. 3.

* Cathrein, Erkölcsbölcselet. (Magy. ford.). Temesvárott. 1900.

I. 338.

A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS. 67

5’