Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás
A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS. 55 De különben nem szabad feledni, hogy ott, a hol a törvény mondja ki a büntetést, ennek alkalmazásában a szeretet szava irányító nem lehet, mivel a büntetést végre- hajtani kötelesség, s nincs az elüljárók tetszésére bízva.1 De nem sérti meg a kizárás a kölcsönös igazságosságot vagyis azt a szerződést sem, mely a fogadalom következté- ben a szerzetes és a szerzet között létrejött; mivel ez a szerződés azt a hallgatag feltételt zárja magában, hogy csak addig érvényes, míg a szerzetes úgy él, amint a sza- bályok előírják és megkövetelik. Ha tehát a szerzetes ezt a feltételt nem valósítja meg, jogosan eltávolítható a nélkül, hogy ezzel a szerződésen a legkisebb sérelem is esnék.1 2 3 Annál kevésbbé ellenkezik a boszuló igazságossággal, minthogy a kizárás az elkövetett vétek igazságos büntetése lévén, nemcsak hogy az igazságosságon nem esik csorba, hanem inkább elég tétetik követelményének, mikor a javít- hatatlan a szerzetből eltávolíttatik.8 Az elmélethez mindig alkalmazkodott a gyakorlat. Már a legrégibb rendalapítók intézkednek a szabályokban affelől, hogy az »ovis morbida,« miként III. Honorius pápa a rossz szerzetest nevezi, a kolostorból eltávolíttassák. Sz. Vazul (Heg. 36.) azt mondja: »Qüi ad relinquendam caete- rorum fratrum societatem a propria animi levitate impel- litur, is curare suam imbecillitatem debet. Alioquin si medicinam noluerit admittere, ipse exclusus a nemine admittatur.«4 Sz. Benedek szabálya hét eszközt ír elő a szerzetes megjavítására, utolsónak a kizárást rendeli el: »Quod si nec isto modo sanatus fuerit, tunc iam utatur abbas ferro abscissionis, ut ait Apostolus: Auferte malum ex vobis.«5 Más egyházi íróknál szintén feltaláljuk ezt a felfogást. Havid ség okáért csak aq. sz. Tamásra hivatko1 Suarez, De virtute et statu religionis. T. IV. L. III. c. 4. n. 16. * U. o. n. 4., 13. 3 U. o. n. 14. * U. o. T. III. L. II. o. 14. n. 16. 6 Bened. XIV. De Synod, dioec. L. XIII. o. 11. n. 17.
