Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése

578

DK. ZUBRICZKY ALADÁR.

magamon kívül volnék; nem akartam sem látni, sem hal- lani, hanem csak gyönyörködtem kínomban, mely rám nézve nagyobb öröm volt mindennél . . .« Sienai sz. Katalin, aki a könyező századokban ólt, 88. Dialógusában ezen sza- vakat adja a mennyei Atya ajkára : »Ez a fájdalom, amely nem fáj, megbántásomból és az emberek szerencsétlenségé- bői származik, az igazi szereteten alapul és a lélek bő táp- lálékot nyer benne. Igen, az ember örvend és ujong ezen fájdalmon, mert bizonyítókát látja benne, bogy különös kegyelem által benne lakom.» Climacus János életírója is beszéli, hogy le nem írhatók azok az édes örömök, melye- két a könyek ajándéka lelkében megérlelt s maga ez a szent a tökéletesség hetedik lépcsőfokáról szólva azt mondja, hogy akik megkapták a könyek ajándékát, azoknak minden napjuk ünnepnap. Alacoque Margit is így ír: »A seb, melynek fájdalma, igen kedves nekem, oly élénken sajog, hogy emészt és elevenen eget.« »De sokkal nagyobb gyönyör volt e szenvedés — sohasem éreztem szenvedést, mely föl- érne azzal, mit amiatt éreztem, hogy nem szenvedhetek eleget.« 1

De viszont az is lehetséges, hogy a szeretet és öröm fájdalmat ébreszszen és e két érzés párhuzamosan haladjon. Csak Ovidiust idézem : Principium dulce est, sed finis amoris amarus. Litore quot conchae, tot sunt in amore dolores. Ars amandi. I. 57. és II. 519.

Ezek alapján nincsen 1־á szükségünk, hogy Paludanus- nah (3. dist. 15. q. 2.) furcsa nézetéhez folyamodjunk, aki nagyon is anyagilag magyarázza Jézusban az örömnek a fájdalommal váló találkozását. Szerinte Isten épúgy elhe- lyezhet minden alanyban két egymással bármily fokban ellenkező formát, mint ahogy egy helyre tehet hét testet. Az életet ilyen anyagi hasonlattal magyarázni nem szabad. Sokkal közelebbről veszi hasonlatát Suarez.2 Szerinte amint az értelem egy időben tagadhat és állíthat, de másról vagy

1 Bougaud-Szentannai. B. Alacoque Margit élete. 197. és 202. oldal.

8 De Incarnatione Qu. 18, disp. 38. sect. 3.