Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése

oly termékeny, másrészről átvitt értelemben véve a dolgot, annyira tágítható, hogy benne egyidejűleg sokféle mozgal- másság, ismerés megfér. Igaz, hogy mentői inkább növekszik a lélek valamely ténykedésének intensitása, annál inkább csökken a többi vele egyidejű ténykedés. Például megfe- szített és nagyon egy pontra irányuló gondolkodás mellett az érzéklés, helyesebben annak észrevevése szünetel. De a mystika kétségbevonhatatlan adatokkal kezeskedik arról, hogy extatikus állapotokban ezen elragadtatás megszakítása nél- kül is képes az Istenben elmerült alany köznapi, közelfekvő kérdésekre választ adni és közönyös dolgokra vonatkozó parancsokat végrehajtani. A modern psychikus tanulmányok is megerősítik ezt a tényt. Ezekben a tényekben a minden- napi tapasztalatok szerint csak az okoz nehézséget, mikópen tudja a lélek figyelmét oly nagyfokú egyoldalú igénybe- vétel mellett más irányban is megőrizni. De ez a nehézség, mely egyenes ellenmondást nem tartalmaz, megszűnik nehéz- ség lenni Jézus személyében, amelyben a kiindulási pont, a személyi egyesülés és vele sok más, pl. a boldogító látás maga is titok. Különben az üdvözültek állapota az égben megvilágítja Jézusét a földön. Az elvált lélekben Isten boldogító látásával egyidejűleg megvan a lélek természetes megismerési módja véges fogalmak segítségével; sőt a test föltámadása után az érzéki megismerés is újra■ föllép.

17. A nehézséggel, melylyel Grünther és követői e században oly szerencsétlenül kísérleteztek, már a X\I. században nagyobb nevű theologusok is megpróbálkoztak. Ok is a boldogító látást vették szemügyre és a dialektika boncolókésével ki akartak belőle egy részt metszeni, hogy vele Isten látását és Jézus belső-külső szenvedéseit meg- mentsék és közöttük áthidalást teremtsenek. Az elmélet Canus nevéhez fűződik (lib. 12. de locis c. 14.); azonban követői akadtak Valentiában (disp. 1. q. 9. p. 2.), Salmeron- ban (Comment, t. 10. tract. 11.. ki sz. Ambrusra hivatkozik), Theof. Raynaldusban (Christus Deus homo, 1, 4. sect. 2. c.

4. n. 250.) és Maldonatusban. Más hittudósok igen eltérőleg ítélték meg ezen véleményt. Henriquez a hittel ellenkezőAZ OLTÁKISZENTSÉG ENGESZTELÉSE. 573