Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése

IV. Krisztus emberi lelkének fájdalmai és szomorúsága a föltámadás előtt.

12. Az Egyháznak Krisztus emberi természetéről szóló tana a doketizmus és az apollinarizmus vitáiból győztesen került elő. Meg voltak állapítva a krisztusi antkropologiá- nak főbb elvei és ezek keretén belül a részletek tüzetes kidolgozására került a sor. Sz. Tamásnál már az aristote- lesi bölcselet elemeinek segítségével teljesen kiépítve áll előttünk Jézus emberi lelkének psychologiája — eltekintve t. i. a titkoktól, hová emberi elme behatolni nem képes.

Az örök Ige valóságos és minden izében igazi emberi természetet vett magára és azt minden vegyítés és csőn- kítás nélkül isteni természetével egy személyben egyesítette. Mivel azonban az emberi természet négy állapotban szere- pel Istennek nagyszerű színpadán, t. i. az öseredeti sértet- lenség, továbbá a bűnbeesés, azután a tnegigazulás és végül a megdicsőülés állapotában; mivel továbbá e négy állapot mindegyikében más élete, tulajdonságai, erői és működései vannak: fölmerül a kérdés, vájjon az örök Ige mely álla- pótban vette magára az emberi természetet ?

A válasz erre az, hogy Krisztus emberi természete ezen állapotok egyikéhez sem tartozik egészen és kizárólag, hanem mindezen állapotok csodás vegyüléke. 0 a célnál is volt, de részben még a cél előtt — fűit comprehensor et viator, vagyis nála a megdicsőülés állapotának leglényegesebb részét tarkították az öseredeti sértetlenségnek teljessége és a bűnös állapotnak bizonyos elemei.1 Az Isten boldogító látásához Benne a tudomány és a kegyelem teljessége járult, míg a bűnös állapotból a bűnnek kivételével minden meg volt, ami a tudománynak és kegyelemnek bőségét nem akadályozta. Ennek következtében emberi természete e földi életben a legcsodálatosabb ellentéteknek, utolérhetetlen fölség- nek és megrendítő, de bűntelen tökéletlenségeknek volt páratlan keveréke.

564 UK. ZUBBICZKY ALADÁK.

■ III. 13. 3. 2.