Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése

558

DK. ZUBRICZKY ALADÁR.

tud anyagot szolgáltatni. A szellemi érzelmeknél tehát az egyes változatok sokkal élénkebb kinyomatban lépnek föl, de mellettük föllépnek olyanok is, melyeknek az érzéki törekvő képességben nyomuk sincs, minők pl. a büszkeség, irigység, részvét, nagylelkűség stb. Ez azonban nem jelenti azt, hogy okkal-móddal a tizenegy alapforma valamely összetettebb alakja gyanánt elemezhetők ne legyenek.

8. Mindezen fogalmakra a következőkben szükségünk lesz. Mivel azonban tárgyunk leginkább a vigasztalás és ennek következtében a szomorúság körül forog, ez utóbbi- nak fogalmát külön is kell adnunk. A szomorúság a lélek- nek azon szenvedélye, mely egyenes ellentétben áll az öröm- mel. Suarez szerint így határozható meg: amaritudo quaedam vitalis, quae ex praesentia mali, quod odio habetur et vitari nequit, resultat,1 a léleknek bizonyos keserűsége, melynek oka valami jelenlevő, gyűlölt és elkerülhetetlen rossz. A concupiscibilishez tartozik, ámbár egyesek — mint pl. Gut beriet — az irascibilisnál is megemlítik, de ők is a concupiscibilisre vezetik tússzá. A szomorúságnak rokona a fájdalom, mert ez is a jelenlevő rossztól ered. Abban külön- böznek, hogy a fájdalom az érzékekkel megismert testi sértéstől, ellenben a szomorúság a lelkileg felfogott bajtól ered. Fájdalma tehát állatnak s embernek egyaránt van; de szomorú csak ember lehet. Sz. Tamás szerint (I—II. 35, 2.) a szomorúság olyan viszonyban van a fájdalommal, mint az öröm az élvezettel; ugyancsak ő (art. 7.) a szomo- rúságot benső fájdalomnak nevezi. III.

III. Isten szenvedélyei, kivált átvitt értelemben vett szomorúsága.

9. Ezen bevezetés után kérdezhetjük: vannak-e Jézus- nak szenvedélyei s különösen érez-e szomorúságot ? A fele- let csak akkor lehet biztos, ha szorosan különválasztjuk Jézusban az isteni és az emberi lelket s mindkettőre nézve külön fölvetjük e kérdéseket. Sőt az emberi léleknél ismét

1 Tract, de passionibus. Disp. 1. Sect. 7.