Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Zubriczky Aladár: Az Oltáriszentség engesztelése
AZ OLTÁKISZEJÍTSÉG ENGESZTELÉSE. 547 csen köze; de alapja lehet az erkölcsi rossz is és pedig akár van közelebbi viszonya a vigasztalóhoz, akár nincsen. Az engesztelésnél az engesztelő és az engesztelt között nagyobb a távolság, melyet a jogrend von közéjök; ellenben a vigasz- talásnál a vigasztaló és vigasztalt egymáshoz bizonyos közel- ségben állanak, egymásnak mintegy rokonai — Trauernde sind übr’all sich verwandt. — Grillparzer, Sappho II. 4. A vigasztalás, az engeszteléshez hasonlóan, szintén lélek- tani művelet; de ezen szempontból is lényeges különbség van a kettő között. A vigasztalás alapja a szomorúság, az engesztelésó a harag. Mivel pedig e két szenvedély más és más hatást gyakorol az ember érzékiségére, az eltüntetésükre irányuló lélektani műveleteknek is eltérő irányban kell halad- niok. Megkülönböztetünk eröfeszítő (sthenikus) és eröszegö (asthenilcus) szenvedélyeket. Amazok a testi és szellemi teve- kenységeket élónkebbekké teszik, emezek sokféle tekintet- ben elnyomják. Könnyen érthető, hogy ezek az ellentétes hatá- sok, melyek alig észrevehető fokban mutatkoznak a mórsó- kelt fokú szenvedélyeknél, tulajdonképen az indulatoknál, a szenvedélyek magasabb és rohamosabb fokainál árulják el teljesen természetüket. A harag az eröfeszítő, a szomorúság az eröszegö szenvedélyekhez tartozik. Annak mintaképe Michel- angelo Mózese, ezé valami szerencsétlen szerelmes, ki elvesz- tette életkedvét, s aki fizikailag is lassankint elhervad. A harag gyógyításának módja a csillapítás, a szomorúságé a fokozatos élénkítés. Ez az élénkítés történhetik merőben fizikai eszközök- kel (fürdés, friss levegő, ital stb.); lélektani eszköze pedig a szomorúságot okozó ténynek eltávolítása, vagy pedig leg- alább a belőle fejlődött gondolatcsoportnak, mely lidércként súlyosodik a lélekre, mert aránytalanul kidomborodott egyéb gondolatai közül, visszaszorítása egyéb gondolatok színvo- nalába־ Ez történhetik vagy úgy, hogy egyszerűen meg- lazítjuk a léleknek az elszomorító gondolatokkal való szoros kapcsolatát, ezen gondolatok szorongató indáit mintegy lefejtvén a lólekről — ez a szórakoztatás; vagy úgy, hogy közelebb lépünk magához a fájdalom okához és előtérbe 35*
