Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Hám Antal: A szerzetesrendből való elbocsátás és kizárás

A SZERZETES RENDBŐL VALÓ ELBOCSÁTÁS ÉS KIZÁRÁS.

óllehet úgy az egyszerű, mint az ünnepélyes fogada- lom a szerzetest örökös kapocscsal fűzi szerzetéhez, úgy hogy azt önkónyűleg többé el nem hagyhatja; mindazáltal ez nem zárja ki azt, hogy igazságos és észszerű okokból szerzetéből el ne távolíttassék.

Az eltávolítás kétféle módon történhetik: elbocsátás (dimissio) és kizárás (ejectio, expulsio) útján.1

I. Az elbocsátás.

Elbocsátásnak az elüljáró azon jogi tényét nevezzük, melylyel a szerzetest fontos okok miatt és peres eljárás nélkül a szerzetes kötelék alól akarata ellenére feloldja.,

A szerzetből való eltávolítás e módja egészen a leg- újabb időkig igen tág körű volt, a mennyiben az ünnepélyes fogadalmasok kivételével minden más szerzetes elbocsáttatott a rendből, 11a erre okot adott, az ünnepélyes fogadalmasok pedig, ha a szükség úgy hozta magával, kizárással sújtattak. Minthogy azonban az elüljárók eljárása sok panaszra adott

1 A dimissio és ejectio gyakran egy és ugyanazon értelemben használtatik. (ef. Conc. Trid. Sess. XXV. c. 16. de reg.: decret. S. C. EE. et SR. Auctis 4. Eov. 1892. n. IV. sq.; S. C. EE. et RR. 10. Mart. 1860. ad 10., 10. Maii 1895. ad 90., 22. Maii 1895. ad 21. [Báttan- dier, Guide canonique. Éd. 2. Paris. 1900. 148. 1. 187. §. 149. 1. 188. §.]), de szorosan véve tartalmuk nem fedi egymást.