Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése

A HITTARTALOM FEJLŐDÉSE.

407

anélkül, hogy önmagából, állandóságából, változhatatlan- ságából veszítene. Mi vagyunk, akik haladva változunk s ő az, aki változólag befolyásol minket, aszerint, amint alanyiságunk szempontjából mindinkább kifejezett, határo- zott alakban lép elénk.

Az igazságnak ilyetén felfogása származik azon, mindinkább teljes eszméből, melylyel birunk saját felfogó és befogadó képességünkről, mely sem rögzítve, sem meg- határozva nincsen. Erőink, szükségleteink megkétszereződ- nek, bővülnek az idők folyása szerint, a nevelés szerint és főlég az emberi találmányok folytonos szerzeményei szerint. A dogma nem változik, változik a mi értelmezésünk, befogadásunk módja, mely reá vonatkozik. Amint a dogma, vallási szempontból, benfoglalólag föltótien igazság, épúgy kifejezettsége, explicitása viszonylagos emberiségünkre nézve. Az követi, felhívja az öntudat, az ész, a tényleges élet fejlődésének haladását oly mértékben, amity mértékben tökéletesít minket e haladás.

Manapság akkor látják az ellentétet a tudomány és a hit között, midőn szemlélik, miként halad a természettwdo- mány, s miként jön, adatik a keresztény dogma. Egyik részről az evolutio általános törvénye, a másik részen az Istentől adott valami, melyet el kell ismernünk. Az emberek csinálják tudományukat, Isten egyedül adta a kinyilatkoz- tatást.

Találhatunk-e ebben itt ellentmondást ? Kérdezzük előbb, mi az az evolutio ?

Az nem más, mint különböző tüneményeknek folyto- nos sorozata, melyek egy és ugyanazon elvből származnak s a tények folyamatában annak az elvnek bizonyos állandó jellegét magukon megőrzik. A sejtből, tojásból kikelt lény, midőn fiziológiai szervezetének tetőpontját eléri, teljesen követi az evolutio törvényét.

Ebben az értelemben az evolutio fogalma alkalmaz- ható minden teremtett dologra, minden élő lényre, minden eseményre, az astronomiai és geológiai rengeteg időszakokra épúgy, mint a mikroskopikus protoplasmára. Az evolutio