Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Stuckner János: A hittartalom fejlődése
A HITTARTALOM FEJLŐDÉSE. 403 Ellentétben Berthelot-val, neki az egyház, akár hittartal- mát, akár tevékenységét veszszük szemügyre, élő szervezet, mely más életerős intézményhez hasonlóan az evolutio tör- vényeinek megfelelőleg él, nő, gyarapszik, a fejlődésnek Spencer által észlelt törvényszerűségét követve, heterogén homogeneitásról áttér homogén heterogeneitásra, dogmáit fejleszti, öntudatos egységében folyton növekszik, anélkül, hogy történeti emlékezetében s gondolkodásában folytonos- sági hiány, ugrás volna észlelhető.1 Nemcsak a hitetlen tudomány szempontjából érdemel megszivlelést az egyház hittartalmának kérdésbe vett fejlő- dósé. Nagyon is érinti az apologetika azt az irányát is, mely az egyház testéből elszakadt keresztény hitfelekezetek ellen fordul. Ezek legitimálni akarják magukat, s kell is, ha a fattyúhajtás szégyennevót magukról lemosni óhajtják. A kereszténység, az egyház megszűnt lenni annak, minek Krisztus akarta. Helyébe, az idők, helyek, személyek szerinti ügyes újítások által egy hamisított kereszténység lépett, melyben megszűnt az azonosság, anélkül, hogy meg- szűnt volna a folytonosság. És ki tagadná, hogy 2000 éves élete alatt tanaiban és istentiszteletében látszólagos ellentétekre és változásokra bukkanhatni, melyek ellenállhatatlanul felhívják az érdé- keltek, főleg a rossz lelkiismeretüek figyelmét ? Hogyan keletkeztek e változások? Mit akarnak? Yan-e magyaráza- tűk? Hogyan állapítani meg az eredeti tiszta tant? És akiket a lelkiismeret bánt, épen katholikus állás- pontra helyezkedtek. Mi sem könnyebb, — mondják pl. az anglikánok, elvágni a fattyukinövéseket, elsöpörni a meg- rontott szokásokat, véleményeket, tanokat, melyeket az első idők tekintélye nem szentesít. Megvonni a határvonalat a között, ami romlott és a között, ami nem eredeti, és meg- határozni az időpontot, mikor az igaziról a rosszra való változás bekövetkezett. A határmegvonás elvét ott vélik megtalálni lerini Vince kánonjában: kinyilatkoztatott és 1 Y. ö. Hittud. Folyóirat. 1900. IY. fűz. 692. 1.
