Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Pop István: A keleti egyház zsinati törvénykezése a világiak püspökválasztási jogáról és cselekvőképességéről

A KELETI EGYHÁZ ZSINATI TÖRVÉNYKEZÉSE.

357

De királyaink is csak kánoni akadályoktól ment egyéne- két nevezhetnek ki, kikre nézve, 11a valami szabálytalanság forog fenn, azokat kivánalom útján terjesztetik föl ő Szent-: sége elé.

A kinevezettek a király kezében Miségi esküt tesznek. A kinevezési jog gyakorlatában, a pápai praeconisation kívül, királyaink nincsenek más korlátokhoz kötve, mint melyeket hazánk törvényei szabnak elébe.

A fejedelmek által rendjében bemutatottakat, annál inkább a magyar király által kinevezetteket ö Szentsége ־köteles megerősíteni.

Kinevezési jogánál fogva 0 Felsége a püspököket az egyház vagy az állam közérdekéből egyik székből a másikba, nemcsak azok kérelmére, hanem saját kezdeményezésére, sőt akaratuk ellenére is átteheti. Lemondásra is kényszerítheti.

Lemondani akaró egyháznagyjaink előbb a király bele- egyezését tartoznak kikérni. Javadalomcsere esetén szintén Ő Felségéhez kell fordulniok.

Kinevezési kiváltságát Ő Felsége 1848-ig teljesen szabadon gyakorolta, a mondott évi törvény 3-ik cikke

7. §-a értelmében, a kinevezés tényéhez a vallásminiszter ellenjegyzése is kívántatik.

Tisza Kálmán kormánya idejéből szokássá lett, hogy a püspökkinevezési felterjesztések a minisztertanácsban álla- píttatnak meg.

Püspökségért egyenesen 0 Felségéhez folyamodni nem lehet.1 Alkalmas úton, hivatott közegek közvetítésével, írás- ban és szóval lehet püspökséget kérni! ? 0 Felsége saját kezdeményezéséből ritkán gyakorolja kinevezési jogát. Ken- desen a kormány szokott ajánlani, de ajánlhat más magas személyiség is!?

A római udvar többször vonta kétségbe királyaink püspökkinevezési unikum-féle jogát, de hasztalan, Pázmány bíboros prímásunk ezen ügyet örökre tisztázta, sőt újabban

1 Intim. 13 Jun. 1793.