Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael

258

DR. CSÁKSZKY ISTVÁN.

ember, bogy üdítő harmatban, termékenyítő esőben, éltető napsugárban megnyilatkozik az isteni gondviselés, de hogy a romboló vihar, a pusztító láva, vérfagyasztó kegyetlenség szintén az egységes világrend kiegészítő részeit képezik, az első tekintetre különösnek látszik. Pedig mindennek megvan a maga rendeltetése, ha magasabb szempontból tekintjük a dolgok folyását. A büntetés egyik fontos tényezője a neve- lésnek.

Isten, ki a zsidó nép elé szabott cél elérésére, mint láttuk, felhasználta Kánaán földjének tulajdonságait, nem zárta eszközeiből a természeti erők félelmetes jelenségeit sem, hogy jóakaró, de ha kell, szigorú atyaként nevelje választott népét.

Azok a rettentő vulkanikus kitörések, melyeknek izzó bazaltjából képződött Basan és Eszdrelon termőföldje, egy- szersmind mint Isten ostorai szerepeltek, mikor elpusztí- tották Sodomát és Gomorrhát, melyeknek pusztasága néma, de ékesszóló tanúja az isteni büntetésnek.1 Az élethez nél- külözhetlen víz, mint pusztító vízözön, melyet az Úr hozott a földre 1 2 söpörte el a bűnös embereket. A tejjel és mézzel folyó ország, amely táplálja népét, néha föl is emészti lakóit az elemi csapások következtében3 s a földrengésnek már puszta emléke is üdvös félelmet kelt az emberekben.4 A várva- várt eső a házakat is elsodorja5 6 s a jégeső, amely elősegí- tette Jozue győzelmét,5 óriási pusztításokat vitt véghez.7

Minden csapás által azonban az Isten magához akarta téríteni hűtlen népét. »Azért én is — mondja az Úr — elvásítottam fogaitokat minden várostokban és szűkké tét- tem a kenyeret minden helyeteken; de mégsem tértetek hozzám, úgymond az Úr. Visszatartottam tőletek az esőt

1 Bölcselet 10, 6 köv.

1 ־ Móz. 6, 17.

* 4 Móz. 13, 33; Ezecli. 36, 8, 13 ; Oz. 10, 8.

1 Zakai5 ,14 .׳.

6 Máté 7, 27.

6 Jozue 10, 11.

י Agg. 2, 18.