Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
KÁNAÁN ÉS IZRAEL. 243 le nem telepedett és a városokat folyton nyugtalanító nomád lakókat jelöli meg,1 kiknek nem kell éppen a zsidóknak lenniök, mégis tekintve azt, hogy Kánaán ezen viszonyai azon időkbe esnek, melyekbe a zsidók vándorlása helyezhető, semmi sem áll ezen azonosítás útjában. Azt pedig bizonyosra vehetjük, hogy a zsidók hasonló körülmények felhasználásá- val nyomultak be az Ígéret földjébe, amiről tehát ezek alapján tiszta fogalmat alkothatunk magunknak. III. Tutmozis, mikor sziriai háborújával volt elfoglalva, félni kezdett a számban növekvő zsidóktól s azért elnyomta őket. Ugyanígy tett II. Amenophis, kinek idejében a zsidók kivonultak Egyiptomból. Az ő gyönge uralkodása alatt Szinai félsziget szabad volt s így ez volt a legjobb alkalom az átvonulásra anélkül, hogy egyiptomi katonasággal össze- ütközésbe jöttek volna.1 2 A zsidók Kánaán déli részén nem mehettek be az Ígéret földjébe, mert Szeir hegyei — ame- lyek az Araba-tól nyugatra, nem pedig keletre keresendők -— nagy akadályt képeztek, amennyiben azoknak völgyei könnyen védhetők s így alkalmasak a kellemetlen jövevé- nyék visszaverésére. A beduinok különben ma sem ereszte- nek ott át senkit.3 így kényszerítették a helyi viszonyok a zsidókat, hogy Moab felől keressenek maguknak utat, miáltal ismét kikerülték az egyiptomi hatalmat, amely időközben kissé megerősödött s amelylyel meg kellett volna küzdeniök, ha délfelől jönnek be. Moab s általában a jordántúli rósz bizonyára a közbeeső Jordán-mólyedés miatt, amely, mint említettük, nagy akadálya volt az összeköttetésnek, nem állott egyiptomi főhatóság alatt — legalább az egyiptomi feliratokból és a tell-el-amarnai levelekből ismeretes városok, amennyiben Szíria déli részében feküsznek, a Jordán és a Eöldközi-tenger közt keresendők. Az amorheusok tehát, akik Jordánon innen és túl nyomultak északról dél felé, Jor1 Alfred Jeremias, i. h. 206. 1. 2 Dr. K. Miketta, Der Pharao des Auszuges, Freiburg i. B. 1903, 47. 1. 3 Revue biblique, 1898, 115. L 16*
