Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Csárszky István: Kánaán és Izrael
KÁNAÁN ÉS IZRAEL. 241 választhatta a pusztát, hogy átmenjen egyenesen Kánaánba; hanem követve Eufrát partját, északnak tartott1 s Haran- ban állapodott meg. Haran — mint neve is mutatja, mert az asszir harranu gyökből = út, karaván,2 származik — akkor egyik gócpontja volt azon közlekedési utaknak, ame- lyek minden oldalról: Médiából, Babyloniából, Arméniából, Előázsiából s Kánaán földjén át Egyiptomból itt összejöttek.3■ Ábrahám vándorlásának természetes végpontja Egyiptom volt, Kánaán éléskamrája, ahová utódai is kerültek s ott fejlőd- tek nemzetté. Csakhogy sem Babylonia, sem Egyiptom nem felelt meg a zsidó nép különös hivatásának s azért Izrael ezen vándorlása egyikből a másikba mintegy ingalengés volt, amely mikor nyugalomba jött, a kettő között állapodott meg: Kánaán földjén. Kánaán elfoglalása a zsidók által, amint azt a Szent- írás elbeszéli, sokakra azt a benyomást teszi, mintha az a csodák egész sorozatával volna összekötve.4 Pedig ezekre nincs szükség. Az Úr, aki zsidóknak szánta Kánaán földjét, beleillesztette terveibe azon viszonyokat, melyek Kánaán földrajzi fekvésének természetes következményei s melyeket az 1888. évben El-Amarna mellett közép Egyiptomban talált, agyagtáblákba vésett levelek csodálatos módon világítanak meg. Ezen agyagtáblák III. és IV. Amenophis egyiptomi királyok leveleit tartalmazzák, melyeket ezek idegen uralkodóktól és saját országaiknak helytartóitól kap- tak, vagy legalább annyi bizonyos, hogy ezen levelek az '6■ idejökből származnak. Ezen időben — 1400 körül Kr. e. — Kánaán egyiptomi 1 1 Dr. P. Domstetter, Abraham, Freiburg i. B. 1902, 1. 1. köv. 2 Friedr. Delitzsch, Assyrische Grammatik, Berlin 1889, Glossa- rium 47. 1. 3 Dr. Jos. Bieber, Die El-Amarna-Tafeln und ihre geschichtliche Bedeutung. »Die Kultur« IV. évf. 186. 1. — Alfred Jeremias, i. h. 182. 1. köv. * Dr. A. Westermayer, Das alte Testament und seine Bedeutung, Schafihausen 1861, II. köt. 432. 1. köv. Hittudományi Folyóirat. 1904. 16
