Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
216 DR. TOTTER ANTAL. Mindez akadályok a keresztény házasságnak nem szentségi, hanem erkölcsi mozzanatával függnek össze.1 6. Az egyház tételes joga is igazolja azt a fölfogásun- kát, hogy az egyház jogot tartana érvénytelenítő házassági akadályok felállítására az esetben is, ha a keresztények házassága nem volna szentség. A Decretalisok joga szerint az egyház joghatósága alá tartozik minden ügy, melynek erkölcsi oldala van, ebből a szempontból, továbbá minden kétséges és nehéz eldöntésű kérdés. A Novit. kezdetű Decretalis szerint az egyház minden oly ügyet, melyben halálos hunról van szó, ebből a szem- pontból a maga itélőszéke elé vonhat. A házasságnál pedig fönforog a halálos bűn kérdése; mert a házasság léte vagy nem léte dönti el azt, hogy valamely nemi viszony halálos bűnt jelent-e vagy nem. Ha pedig az egyház a házasviszony erkölcsi szempontja fölött bíráskodik, nagyon természetes, hogy akkor törvényhozó jogot is gyakorolhat házassági ügyekben; bizonyos jogszabályokat fölállíthat, melyek neki a bíráskodásban alapul szolgálnak. így kell, hogy joga legyen kimondani azt, hogy minden oly esetben, melyben 1 » . . . Még azon esetre is, ha a házasság nem emeltetett volna a szentség méltóságára, mégis a rendelkezési jog a házassági ügyekben legnagyobb részben az egyháznak volna odaítélendő. így vélekedik korunknak két tekintélyes egyházi lapja is, a »Katholik« és a tübingi »Quartalschrift«. Az előbbi azt mondja: »Der Ehebund führt aus seiner ersten Einsetzung etwas religiöses, heiliges in sich, wodurch er selbst unter den Heiden als ein dem Heiligthum besonders ange- höriger Gegenstand betrachtet wurde. Wäre die Ehe im neuen Bunde nicht zum Sacrament erhoben worden, so gehörte sie doch zur kirch- liehen Macht, und ihr stände es zu über die Legitimität des natür- liehen Oontractes zu urtheilen.« — Még világosabban fejeztetik ki ezen eszme az utóbbiban, mely a többi között így nyilatkozik: »Die Ansicht, welche die Befugnisse der Kirche in Ehesachen davon ableitet, dass die Ehe ein Sacrament ist, ist ganz falsch. In Ansehung des Sacramentes folgt nicht mehr, als dass die Kirche das Recht hat, den äussern Ritus und die innere Wirkung dogmatisch zu bestimmen, und das Sacrament selbst zu administriren, was aber die
