Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA, 187 vagy annak megengedése, hogy a feleséget egy harmadik személy elvigye a férjtől, épúgy meghiúsítja a házasság tartalmát, a »consortium omnis vitae «-t, mint az érvény- telenítő szankció foganatosítása az akadály ellenére egybe- kelt házasokkal szemben. Es minthogy a két törvényhozói rendelkezés egy tekintet alá esik és a házassági kötelékkel szemben egyenlő értékű, ezért következetesen jár el az egy- ház, midőn ma a világi törvényhozónak nemcsak azt a jogát tagadja, hogy bontó házassági akadályokat felállíthat, hanem azt is tagadja, hogy a világi törvényhozónak joga van oly tilalmakat felállítani, melyek magát a házassági köteléket érintik.1 YI. Ami a házasságkötés alakját illeti, az egyháznak ege- szén a trienti zsinatig nem volt saját házasságkötési alakja, mely érvénytelenség terhe alatt kötelező lett volna. A római jog területén ennek szabályai szerint, a germán jogok terű- létén, a mundium intézményének fönnállása alatt, a fórji mundium megszerzésére szolgáló alakiságok megtartása mel- lett kötöttek házasságot a keresztények is. Az egyház köte- lezte híveit, hogy az illető világi jog által előírt házassági alakszerűségeket tartsák meg s a pap közreműködése — a benedictio nuptialis — a világi jog által szabályozott házas- ságkötési alakszerűségekbe illeszkedett bele. Aranyszájú sz. János az antiochiaiakhoz intézett 16. homiliájában arra inti őket, hogy a házasságkötésnél alkalmazkodjanak a császári törvényekhez;1 2 3 már jóval előbb Justinus Apologeta, Diognetushoz írt levelében fölemlíti, hogy a keresztények a római polgárokhoz hasonlóan kötnek házasságot; Athenagoras pedig a keresztények védelmében arra hivatkozik, hogy ők a házasságot a római jogszabályok szerint kötik.8 A germán jogok vidékein a házasságkötésre a frank, 1 L. ez utóbbira Schnitzer, id. m. 50. s 51. 1. 2 > l/j o 110K 10 — t óig ßaoi }.!■ üöi — xav yvvaixag ayai/uftta«. 3 Zhishman, id. m. 9. s köv. 1.
