Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
182 DR. XOTTER ANTAL. A trienti zsinatnak a házasságra vonatkozó kánonjai csak azt mondják, hogy a házasság szentség; hogy az egy- háznak joga van (illetőleg volt: si quis dixerit Ecclesiam non potuisse constituere impedimenta matrimonium diri- mentia, vel in iis constituendis errasse) bontó házassági akadályokat fölállítani s hogy a házassági ügyek az egy- házi bírákhoz tartoznak. Az kifejezetten nincs megmondva ezekben a kánonokban, hogy a bontó házassági akadályok fölállításának joga kizárólag az egyházhoz tartozik; vagy hogy a házassági ügyek kizárólag az egyházi bírákhoz tar- toznának. E kánonok szószerint való szövege mellett tehát elképzelhető volna ennek olyan magyarázata is, hogy házas- sági bontó akadályokat fölállíthat ugyan az egyház, amit a protestánsokkal szemben ki kellett mondani; de fölállít- hat ilyeneket az állam is bizonyos irányban, pl. közegész- ségügyi, közgazdasági vagy nemzeti szempontból, avagy ha az egyház nem ól jogával. Továbbá, hogy a házassági ügyek az egyházi bíróságok elé tartoznak ugyan, de az állam is bíráskodhatik, ha pl. állami házassági akadályról van szó. A szóban forgó kánonok negativ szerkezete mellett lehet- séges az ilyen magyarázat; mert a teljes tagadással szem- ben pl. »Ecclesiam non potuisse statuere impedimenta matri- monii dirimentia«, vagy: »causas matrimoniales non spectare ad judices ecclesiasticos« —■ nem áll eo ipso a teljes állí- tás. Hogy az ily határozatokat mennyire szorosan kell magyarázni, annak példájául szolgálhat az 1864. évi »Sylla- bus«. Az által t. i., hogy ennek tételei tévedéseknek minősít- tetnek, nincsenek színigazságokká kinyilatkoztatva e tété- lek nyelvtani megfordítottjai.1 Amint itt bizonyos óvatos magyarázat igenis helyén van, úgy a zsinati kánonoknál is. E szempontból tehát nem tarthatom eléggé megokolt- nak azt az ingerült hangot, melyen Perrone »Praelectiones Theologicae« című munkájában a tridenti kánonoknak ilyen szószerint való magyarázata ellen kikel; valamint nem fogad1 Lásd a Wetzer- és Welte-féle »Kirchenlexikon«-ban a »Sylla- bus« c. cikket.
