Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Irodalmi értesítő
164 IRODALMI ÉRTESÍTŐ. tartás papjai sem tanulmányozzák át egész liturgikus iro- dalmukat, a világi elemnek pedig azok nagy részéről csak sejtelme van. A gör. szert. kath. magyarok liturgikus mozgalma, rokonszenves törekvése most egyszerre az egyháziak figyel- mét is fokozottabb mértékben ezen eddig elmellőzött terülere irányította. Valóban elmondhatjuk: debuisset pridem. Hiszen ha ismerjük a hinduk szentnek nevezett könyveit, annyival inkább kell ismernünk hazánk kulturális intézményeit. Még jobban előtűnik e megindult érdeklődés helyessége, ha meggondoljuk, hogy itt a katholikus anyaszentegyház egy kiegészítő területéről van szó, mely a latin egyházzal egy test és vér; hozzá nem is valami gyengén van nálunk képviselve, hiszen hazánk lakosságának teljes 24 százaléka használja azt a legszentebb feladat teljesítésében, vallásos érzületének kifejezésének. Dr. Szabó Simon munkája bizonynyal csak fokozni fogja ezen keletkezőben levő érdeklődést. A gör. szert. kath. egyháznak két liturgiája van, u. m. a n. sz. Vazulé és ar. sz. sz. Jánosé, mert sz. Gergely előszenteltek liturgiája tulajdonképen csak ünnepélyes áldozás. A sz. Vazul liturgiája régibb, hosszadalmasabb; leginkább a kánon szövege különbözik e két liturgiában, egyébként berendezésük teljesen azonos. Szerző kizárólag csak sz. János liturgiáját értelmezi és munkájában dicséretreméltó szorgalommal gyűjtötte össze általánvéve mindazt, mit a hagyomány e téren megőrzött. Nézetem szerint a leghelyesebb lett volna, ha a két liturgiát egymás mellé állítva együttesen értelmezte volna, mert ar. sz. sz. János a n. sz. Vazul nyomdokain haladt és ami az ő liturgiájában talán kevésbbé világos, az majdnem részletes felvilágosítást talál a n. sz. Vazul szövegében. Áll ez külö- nősen az epiklesisre. A munka két részre van osztva. Rövid bevezetés után Prolecjemena gyanánt adja az ó- és újszövetségi áldozatok általános ismertetését a következő fejezetekben: 1. Quaedam praenotiones de variis naturae humanae statibus, deque
