Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Hodács Ágost: Patriarcha, propheta és biblia

160

A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELVE.

dolgokat előre megmondja, vagyis jövendőmondót, jóst. így értelmezi ezt a szót Allioli F. német fordítása, —• melyet ríjabban Arndt Ágoston jezsuita atya dolgozott át (Fr. Pustet’s Verlag, Regensburg 1899—1901), — s ennek nyomán a magyar Szentírás. Mások — pl. Zschokke, Historia sacra p. 239 —- szerint azonban »ngoyávou non = praedicere, sed vice alicuius loqui«. Ez esetben szószármaztatásunk nem helyes ugyan; de tényleg a propheta fogalmában mégis csak benne van a vates fogalma is.

A zsidóknál a próféták neve kezdetben roim (látók), később pedig nebiim (ihletettek) volt. A magyarban is ismeretes a látnok szó. Pl. mondják: látnoki szemmel nézett a jövőbe. De ez helytelenül képzett szó, mert -nők. -nők képzőnk egyáltalában nincs, s ha volna is. nem igéből, hanem névszóból képezne névszót (mint pohár-nok. toll-nok stb.). Ezért tehát tekintetbe sem jöhet.

Mondják: ihletett (jós) ajakkal rajzolta a jövőt. De az ihletett szónak nem kizárólag ez az értelme. Ezért hátra- marad a görög eredeti nQ0q1']Tt]<; szónak, illetőleg biblikus fogalmának megfelelő jövendőmondó és jós szó. Mivel azonban ezeknek, különösen a jövendőmondó szónak nem biblikus (profán, világi) értelme is van, a szent jelzővel a fogalom tartalmát kibővítvén, körét szőkébbé tehetjük. így tehát a propheta = szentjós. Ezt a helyesírást ajánlom. így különbséget tehetünk a szent jós (propheta) és a szent (életű) jós között.

A prophetia (vaticinium) a szentjós-ból továbbképzés utján = szentjóslat. Vaticinia Messiana = a Megváltóra vonatkozó szentjóslatok.

»Propheta« értelemben használja a jós szót Arany János, a magyar nyelv művészi kezelője, midőn »Rachel siralmá«-ban így ír:

Hah ! de mily panasz, hogy e kor méhe meddő ! íme, látok, látok . . . megnyílt a jövendő Távolban, közelben ;

Kiről annyi jósnak zenge ihlett szája,

Megszületett, érzem, Judának királya Kicsiny Bethlehemben!