Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Mikros: X. Pius pápa a szentirati tudományok érdekében

HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.

155

kezzenek azt a hasznot meríteni, amit mi abból nagymér- tékben remélünk. E végből azokat, kiket papjaik közt a bibliai tudományok művelésére kiváltképen alkalmasoknak ítélnek, buzdítsák és segítsék az általunk alapított szent- irati akadémiai fokozatok elérésére; akik pedig elérték, azokat alkalmazzák elsősorban tanárokul papnevelő intó- zeteikben.

Kelt Kómában, Szent Péternél, a Halász gyűrűje alatt, 1904. február 23-án, Damjani Szent Péter napján, Pápa- ságunk első évében.

Macchi A., bíboros.

Ez a rendelet igen alkalmas a szentirati tudományok felvirágoztatására s nem kételkedünk abban, hogy hazánk- ban is megtermi gyümölcseit: főpásztoraink azon lesznek, hogy a Szentatya rendelete nálunk is érvényt nyerjen s találkozni fognak ifjak, kik Isten nagyobb dicsőségére, a katholikus egyház nagy javára, a katholikus és magyar tudományosság díszére s a Szentséges Atya örömére vállal- koznak a fáradtságos, de gyönyörűséges munkára. Nem mondom: találkoznak majd, akikben meglesz a becsvágy. Ez maga gyenge, ingatag és a szóban levő ügyhöz mól- tatlan indítóok volna. Hanem Isten dicsősége és a szent ügy diadala vezesse a vállalkozókat. Ismerek olyanokat, többet meg tudnék nevezni, aki ez idő szerint vagy a közel jövőben megjelenhetnék a római Bibliai Bizottság előtt, hogy annak pálmájával térjen hozzánk vissza.

Észrevétel nélkül nem hagyhatom még X. Piusz pápa iratának azt a részét, ahol a pápaság mostani szegénységére kénytelen hivatkozni. Leó pápa sem volt, ő sincs abban a vagyoni helyzetben, hogy Rómában a szentirati tudományok felvirágoztatására főiskolát létesítsen, pedig erre igen nagy szükség volna. Ez a tény nagyon megdöbbentő. A római pápa oly szegény, hogy — bár személyi nagy igényeket nem ápol, bár semmi olyanra nem költ, ami fényűzés számba menne — a kor szükséglete által parancsolt iskolát