Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

AZ EGYHÁZI SZÓNOKLATRÓL.

143

57. §. Tekintólyi érv.

(Emberi tekintély.)

E tekintélyi érv alatt értjük nagy férfiak, előkelő szemé- lyiségek kiváló nyilatkozatait, amennyiben a bitszónoklat terén valamely hit-, vagy erkölcsi igazság igazolására alkalmasak.

E tekintetben, ősidőktől fogva, a szentatyák- s egyháztanítók- nak tekintélye áll első helyen, már azon hármas oknál fogva is, amelyen egyházatyai méltóságuk s rangjuk nyugszik: 1. élet- szentségöknél, 2. nem mindennapi tudományuknál, 3. az egyház helybenhagyó megerősítésénél fogva. Azért a szentatyáknak tanítói tekintélye s nyilatkozataik súlya, már mint magánembereké is, minden másnak, elébe teendő.

De meríthet az egyházi szónok más kiváló egyházi férfiak nyilatkozatából is tekintélyes érvet.

És itt különösen megemlítjük a hittudósok véleményét, amely tulajdonkép mint érv tekintélyére és erejére nézve emberi ugyan, de igen tiszteletreméltó.

Mindezen tekintélyi érvet különösen alkalmazzuk : a) a szent- írás magyarázatánál; h) komolyan és élesen kárhoztató ítéletnél, vagy feddésnél, korholásnál, minthogy a hallgató érzékenységét távolról sem sérti annyira, ha a mások, mint ha ellenében magunk szavaival szólunk; c) oly tétel vagy tan hirdetésénél, amely látszólag az újszerű bélyegét viseli magán.

Példa b)-re: »Sanctos venerari et eos non imitari, est: illis meudaciter adulari« mondja egyik szentatya.

Sőt hivatkozhatunk költők, írók előkelő, főkép magasállású s nagyjelentőségű világi egyéniségek, pl. fejedelmek, tudósok stb., sőt egyenesen ellenfeleink s az egyház elleneinek némely nyilat- kozataira is, ha alkalmasak az igazság megerősítésére, minő pl. Nagy Napoleon nyilatkozata az első áldozásról; Gó'the nyilatkozata a hitről és hitetlenségről: »A hit s a hitetlenség között fenn- forgó harc — ez a világtörténelem egyedüli, igaz s legmélyebben ható főmozzanata, melyhez képest a többi, kivétel nélkül, csak másodrangú helyet foglal el. Mindazon korszakok, melyekben a hit uralkodott, tündöklők, szívemelők, gyümölcshozók mind a jelen, mind az utókorra nézve. Ellenben azon korszakok, melyek- ben a hitetlenség ülte diadalait, ha mindjárt pillanatnyi lidérc- fénynyel kérkedtek is, nyomtalanul enyésztek el az utókor szeme előtt«.1

Hogy ily érvekkel minél nagyobb mennyiségben rendelkez- zék, a hitszónoknak folyton olvasnia s tanulnia kell. Meg sem mondhatjuk, mennyire emeli a hitszónoknak tekintélyét s sze1 Göthe S, Werke West-Östl. Divan.