Hittudományi Folyóirat 15. (1904)
Dr. Notter Antal: Az egyház kizárólagos törvényhozó joga
AZ EGYHÁZ KIZÁRÓLAGOS TÖRVÉNYHOZÓ JOGA. 11 A római jog — hasonlóan a zsidó joghoz 1 — név- szerint sorolta föl azokat a vérrokonokat, kiknek tilos egymás- sál házasságra lépniök. A rokonság fokok szerint való számítása inkább az öröklési jog és a gyámság tekintetéből történt. A római jog szerint tilos volt a házasság felmenők és lemenők közt, tehát az összes egyeneságú rokonok közt a végtelenig; az oldalrokonok körében pedig azok közt, kiknél a »respectus parentelae« forgott fenn, vagyis kik közül az egyik személy közvetlenül, a másik pedig több közbeeső nemzés útján származik a közös törzsatyától. Más oldal- rokonok tekintetében a római jog időnkint változott, amennyiben a házasság majd a hatodik, majd a negyedik fokig volt tiltva, a római számítás szerint. Arcadius császár 400-ban megszüntette a kelet-római birodalomra nézve a negyedik fok házassági akadályát; a Nyugaton ez az akadály egy ideig még fenmaradt, azonban Honorius császár 409-ben elrendelte, hogy az egyes esetben megadandó császári engedély mellett a negyedik fokban kötött házasság érvényes legyen.* Justinian császár Arcadiusnak ezt a rendelkezését átvette a maga törvénygyűjteményébe4 és így a házasság csak a római számítás szerint való második fokig bezárólag volt tiltva.5 Az öröklésnél a római jog a rokonság határát a hatodik fokra tette, azonban a praetori jog a »bonorum possessio unde cognati«-féle öröklésre meghívta a hetedik fokból még a »sobrino natus«-t is.6 Ezért Paulus7 a rokonság határát a hetedik fokra teszi. Ezt az utóbbi szöveghelyet Giratian c. 6., C. 35, qu. 5. sz. Izidornak tulajdonítja, azonban a Gratian-féle alakban található a lex Romana Yisigotho- rumban.6 A nyugati gót interpretatio szintén megvan 1 Levit. 18, 6. s köv.; 20, 17. s köv. ‘ C. 1. cod. Theod. (3—10), Ulpian., V., ö. * 0. 1. cod. Theod. (3—10). 4 C. 19. cod. de nupt. (V—4). 6 Zhisman, Eherecht, 235. 1., Puchta, Pandekten, III., §. 288., 149. lap. 6 Eragm. vat. 301. 7 receptae sent. IV., 11. §. 8. 8 Haenel, ed. 408. és köv. 1.
