Hittudományi Folyóirat 15. (1904)

Dr. Rézbányay József: Az egyházi szónoklatról

128

Dli. RÉZBÁNYÁT JÓZSEF.

Jellemfestésre (ethopoeia) példa Nyssai sz. Gergelynél (orat. 2. de beatitud.) a haragvó ember képe, ugyanazt jellemzi Nagy sz. Vazul (10. Homil.), a fösvénynek erkölcsi képét találjuk Amaseai Asternél (hóm. 3. in avaritiam), a gyávának képét Synesiusnál (ep. 104.), a dobzódóét Aranyszájú sz. Jánosnál (35. homil. in Acta Ap.), az elégedetlen szerzetesét sz. Nílusnál (de vitiis capit, e. 6.), a népcsődület leírását Gordius vértanú felett tart. beszéd. Nagy sz. Vazulnál.

PÉLDA ÖSSZEHASONLÍTÁSRA.

(Comparatio.)

Sz. Nílus (lib. asceticus in fin.). Ha azok, akik a tengeren hajóznak, tomboló vihar alkalmával árucikkeiket tekintetbe sem veszik, sőt azokat, csakhogy a hajónak terhét könnyítsék, életö- két ekként megmentendök, sajátkezűleg a tengerbe vetik s a mélységbe hajítják le; miért nem vetjük el mi is, a sokkal drágább élet megmentésére a terheket, melyek lelkünket a mély- ségbe vonják le ? Hogyan van, hogy az Istentől való félelem nem képes bennünket arra rávenni, amire ráveszi az utast a tenger félelme ? Azok a múlandó létért megvetnek minden más árút, mi meg, kik az örök élet után vágyódunk, azért semmit sem vetünk el magunktól, még a legértéktelenebbet sem, inkább a teherrel együtt el akarunk siilyedni, mintsem azt magunkról lerázva, megmenekedni ? r

Ily szép összehasonlítást találunk sz. Ágostonnál (cap. 34. de morib. Eccles.) a szerzetesek erkölcsi viselete s a Manicheu- soké között, Nyssai sz. Gergelynél a haragról (de beatitud. oratio 7.).

PÉLDA HASONLATRA.

(Similitudo.)

Nyssai sz. Gergely (de virginitate 16. fej.). Aki egyik vétek ellenében védekezik, de a másikba beleesik, hasonlít ahhoz a szol- gához, aki nem szabadulást keres, hanem csak egyik gazdától a másikhoz megyen. Mégis csak szolga marad. És vájjon mi különb- ség abban, vájjon ezen vagy azon az úton tér le az igaz ösvény- ről s távozik el az Úrtól ?

Aranyszájú sz. János (Horn. 3. in Isai. 6, 1.). Miként a szarvas, amelyet gyilkos vas ért, hasztalan menekül el a vadász kezéből, magában hordja a halált, úgy jár a lélek is, hogyha csak egy érzéki tekintet, miként a repülő nyíl, sebezte volt meg, bele vész a sebbe, ha már a gyilkos nyíl eltűnt is ; mindenütt látja az üldözött ellent, aki őt nyomon követi.